Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)
1. füzet - VII. Havalda Endre: A Balatonnak a Sió-zsilipen át való vízeresztése
sülhet, legalább a már tervezés alatt álló mederelzáró víziművet kellene a zsilip feletti torkolati szakasznak egy alkalmas helyén mielőbb felállítani. Ennek a víziműnek sürgős létesítése akár a Siózsilip bármikori renoválása miatt, de a Siózsilipnek esetleges vis-major okozta jövőbeli megrongálódása esetén is nélkülözhetetlenül szükséges. Ug3 ranis az immár 40 éves —• bár kitűnően és tetemes méretű betonalapozással megépített, s legutóbb is gondosan renovált —• siófoki zsilipre mindenkor nagy felelősség hárul. Ha ugyanis valamely vis-major okozta komolyabb baj érné, ez a balatoni és siómenti érdekekre nézve beláthatatlan károkat jelentene. Tán ez sötéten látó elgondolás, azonban előttünk áll két gondosan épített bánáti (rudolsgnádi és kistopolyi) új vízimű árvízokozta veszedelme. Említettem már előzőleg, hogy régebben a Siózsilipen lefolyásra kerülő vízmennyiségeket az ismert vízműtani számításokkal is próbáltuk megállapítani, megfelelő pontos eredményt azonban a fent ismertetett okok miatt még nem kaphattunk. Kötelességünknek éreztük tehát, egyrészt a nyomómagasság pontos leolvashatására megfelelőbben berendezkedni, másrészt pedig az átfolyási tényezőre nézve a gyakori sorozatos víztömegmérések által a különböző zsilipnyitásoknak megfelelő különböző értékeket gyűjteni. Ezidőszerint erre a tényezőre nézve ugyan már sok, de még mindig nem elegendő adat van kezünkben, úgyhogy az eddigi adatok alkalmazásával legfeljebb csak korlátolt, de szükség esetében gyakorlatilag kielégítő pontosságot érhetjük el. A nyomómagasság megállapítására nézve már ma is kielégítő berendezéseink vannak. Ugyanis a felső vízszín pontos leol vashatása, illetve a vízeresztéseknél a felső vízszínnél előállni szokott szívási — depresszió — görbe megállapíthatása érdekében öt vízmércét szereltünk fel a Siózsiliptől felfelé mért 150 m-nyi szakaszon olyképen, hogy e vízmércéket a felső végükre helyezett és azonos szintben levő nullpontokkal állítottuk fel, tehát a zsiliphez érkező bármely balatoni vízszínnek szívási görbéje róluk mindenkor közvetlenül leolvasható. Ezeket a vízmércéket az egyik félmeder középvonalában kellett volna felállítani, azonban a jégvonulás miatt ezt megtenni nem lehetett, azért azokat a meder balparti külső negyedébe helyeztük. Ezek a vízmércék két év óta vannak működésben. Eme időszak alatt a Balatonnak +60—100 cm közötti évi átlagos vízszíningadozásai mellett a Siócsatornán ezidőszerint kártétel nélkül levezethető maximális mintegy 30—35 m 3/sec vízeresztés mind a 8 zsiliptáblának kereken 70—80 cm-nyi szabadnyílásán talált lefolyást. Már most közvetlenül tapasztaltuk, hogy az elmúlt év eme legnagyobb vízeresztéseinél e vízmércék csak pár cm-es szívási görbét jeleztek, a kisebb vízeresztéseknél pedig a szívási görbe alig jelentkezett. Természetesen nagyobb vízeresztéseknél — amik főleg a Sió teljes kibővítése után a jövőben várhatók — lényeges depresszióknak kell majd előállniok. Az a véleményem azonban, hogy ezidőszerint és a közeljövőben minden vízeresztésnél a nyomómagasság felső határának megállapítására — miután a szívási görbe a rendkívüli és csak vis major esetén előállható nagy vízeresztések kivételével alig jelentkezik — e zsilip régi felső vízmércéjének leolvasása kielégítő pontosságot ad. Ami pedig a nyomómagasság alsó leolvasását illeti, 1926 óta a következő berendezéseket csináltuk ; Tudjuk, hogy e régi zsilip alsó vízmércéje a zsiliptáblától mintegy 2 m-nyire a betonpillérre erősítve legtöbbször hullámzó vízben van, s így ennek leolvasása általában lehetetlen. E helyett tehát a zsilipkapuktól mintegy
