Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - VII. Havalda Endre: A Balatonnak a Sió-zsilipen át való vízeresztése

A BALATONNAK A SIÓZSILIPEN ÁT VALÓ VÍZERESZTÉSE. írta: HAVALDA ENDRE. Mielőtt a tárgyamra rátérnék, kötelességszerűen előrebocsátom, hogy az előző évtizedek és közelmúlt évek alatt a Balatonnak ezt a fontos kérdését kitűnő szaktudósaink, és pedig dr. Lóczy Lajos és Erdős Ferenc, továbbá dr. Cholnoky Jenő, Kenessey Béla, Viczián Ede és kaáli Nagy Dezső ismert tanulmányaikban alaposan tárgyalták. Miután azonban a Balaton hidrológiájának ezzel a részével való foglalkozás közszolgálati beosztásomból eredő egyik teendőm, ezért megkísérlem a Siózsilipen való balatoni vízeresztés nagyságának meghatározására vonatkozó múltbeli és főleg a legújabb módokat és eredményeket ismertetni. A Balaton vizét levezető Siócsatorna medre a legutóbbi 70 év alatti fokozatos mederbővítések következtében folytonosan változott. Ebből kifolyólag annak megállapítását, hogy a Balatonból a zsilipen át a Siócsatornába másodpercenként mennyi víz vonult le, az elmúlt évtizedekben nem lehetett mindig kielégítően meghatározni. A zsilip alatti Siómeder változásait a levezetett vízmennyiségek meghatározásának változásaival együtt történeti sorrendben a következőkben adom elő : A szaktudósok ismert leírásai szerint a geológiai újkor végén a Kárpátokon belőli tenger visszavonulása után a Balaton helyén vízfelület nem maradt, hanem a terület kopár pusztaság volt. Dr. Cholnoky Jenőnek jellemző és magyaros meghatározása szerint ez a ,,széltarolta síkság" az uralkodó északi szelek hatása alatt mindinkább kimélyült. A hideg korszak után az éghajlat lassan felmelegedett, a kimélyült és geológiai okokból is bizonyára lesüllyedt területen a csapadék egyre szaporodott s a keletkezett medence lassan megtelt vízzel. így keletkezett tulajdonképen a Balaton. Hosszú idők során a megduzzadt Balaton vize a Sió völgyében talált levezető mélyedést. E túlcsordulásnak helye lassanként mind mélyebb lett. Különösen elősegítette ezt a rómaiak munkája, akik a Városhídvég felett megvolt, s völgyzárógátszerűen működött alacsony nyerget átvágták. Mindezek következtében a Balaton vize lassanként a jelenkori állapotára apadt le. A Balatonra és a Sióra vonatkozó hiteles leírásokból tudjuk, hogy a siófoki torkolati szakasz és az ebben létesített vízeresztő zsilip a mindenkor felmerült szükségnek megfelelőleg milyen átalakulásokon ment keresztül. Azt is megtudjuk belőlük, hogy az 1860-as évekig a Siónak a Kapós betorkolásáig alig volt néhány köbméter másodpercenkénti kiöntésnélküli víz vezető képessége. A nagyobb vízeresztés a Sió alsó érdekeltségeinél már kárt okozott. A Siónak első jelentősebb mélyítése 1863-ban történt. Ugyanis — miként Kenessey Béla „Balaton" című ismert szakmunkájában leírja — a Déli Vaspálya-Társaság 1863-ban a Sió medrét a juti hídig 12 m

3 másodpercenkénti vízlevezető képességűre ásatta ki. Ezt a munkát azután a Sióberki társulat az ozorai hídig folytatta. Az ekkor létesült siófoki fazsilip alatt Kiüti község felső vége felett felállított legrégebbi vízmércére vonat-