Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - VI. Kenessey Béla: Az 1885 : XXIII. t.-c. 40. §-a alapján elrendelhető mederméretek

193 Fenéklépcsők esetleges közbeiktatása lehetőleg kerülendő, de ha már egyáltalában nem mellőzhető, gondoskodni kell a bukás folytán előálló rombolás megakadályozásáról, ami az említettek alapján szintén a munkálatok keretébe vonható bele. A fenékvonalozás megállapítása után következő lépés a kiásandó szelvény kiszámítása. Ennek érdekében mindenekelőtt tisztában kell azzal lenni, hogy a talaj milyen oldalrézsű hajlást enged meg. A legnagyobb hiba, ha a tervező a költségek leszállítása érdekében ottan is 1:1 rézsűt alkalmaz, ahol a talaj sokkal szelídebbet követel meg. Ez az áltakarékosságnak lehető legelítélendőbb formája, mert az időleges megtakarítás csakhamar bőségesen rámegy a fenntartásra, ha utóbbi ugyan ennél többe nem kerül. Inkább alkalmazzunk valamivel enyhébb rézsűt annál, amit a talaj természete követel meg, mert így akadályozzuk meg legjobban a később annyira káros részűtöréseket és vele együtt az elkerülhetetlen degenerálódás erőteljesebb mérvét. A meder kiásásának megkönnyítése érdekében annak szelvényét rendszerint trapézalakúnak vesszük. Nem szabad azonban arról megfeledkezni, hogy az ilyen mederszelvény csak a legkülönlegesebb viszonyok közt marad állandó. A rézsűkben még a legnagyobb elővigyázat mellett is történnek ha nem is törések, hanem kisebb-nagyobb kikagylózások, a sarkok hordalékkal telnek fel, tehát a meder feneke nem marad vízszintes, hanem ívelt alakúvá lesz, mindezek mellett pedig a mederben elkerülhetetlenül bizonyos mennyiségű növényzet verődik fel. Ha tehát trapézszelvényünket az éppen új állapotnak megfelelően méreteztük, előre is bizonyosak lehetünk afelől, hogy az aránylag rövid idő múlva már nem lesz olyan vízvezetőképességű, amilyennek pedig maradnia kellene. Ezeket az igen kellemetlen következményeket kétféle módon kerülhetjük el. Az egyik inkább gyakorlati, közelítő, a másik pedig feltétlenül pontosabb és okszerűbb. Gyakorlati módnak az tekinthető, ha a trapézszelvényt a szükségesnél 5—10—15%-kal nagyobb víz levezetésére számítjuk ki, mint amennyit voltaképen levezetni kellene. így bizonyos mértékig nyugodtak lehetünk, hogy az imént vázolt mederátalakulás után annak víz vezetőképessége megfelelő lesz. A megadott határok közt nem nehéz a választás, mert a vízfolyás tanulmányozásakor elegendő alapot kapunk a számításbaveendő többlet tekintetében. Ugyanis minél lazább a völgy talaja, annál inkább megvan a hajlandóság a rézsűk erős benövésére stb., annál inkább indokolt a 15%-os növelés. A másik módnál előre figyelembevesszük azt, hogy a mederfenék görbe szerint alakul át, ezért az ilyen görbevonalú fenéknek megfelelő burkoló trapézszelvényt állítjuk elő. Igen sok vízfolyáson végzett megfigyelésem szerint az ilyen csészeszerűen átalakult mederfenékvonal mindig közel áll valamiféle kúpszelethez, mert a projektív geometria segédeszközeivel mindig megszerkeszthető olyan — közelebbről is meghatározható —- kúpszeletvonal, ami a feliszapolódott fenékhez igen jól simul. A továbbiak érdekében jelöljük a szimmetrikus trapézszelvény egyes adatait .a következőkkel : b = a fenékszélesség, m. h = a vízmélység, m. Vízügyi Közlemények. 13