Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - VI. Kenessey Béla: Az 1885 : XXIII. t.-c. 40. §-a alapján elrendelhető mederméretek

190 Miután pedig a képletekből következik, hogy minél nagyobb a csapadékterület, az annak egységéről számításba veendő lefolyó vízmennyiség annál inkább csökkenik, ez más szóval nem jelent mást, mint azt, hogy a változás éppen olyan, mintha a lefolyás tényezője csökkennék. A lefolyási tényezőnek ez a csökkenése teljes összefüggésben van azzal a tapasztalattal, amelyik szerint a tényező annál inkább csökkenik, minél nagyobb utat kell a víznek a legfelső ponttól a vizsgált pontig megtennie, vagyis minél nagyobb az erre az útra eső lehaladási idő. Ezekkel kapcsolatban utalni kell az előbb említett tanulmányra, amiben a 92—93. és 105. oldalon ugyanez van fejtegetve. A jelenség oka ugyanis nem más, mint a vizeknek a mederben való raktározása, hátramaradása folytán előálló késleltetése. A 3. és 16. képletek azonos alakja egyben annak bizonysága is, hogy az előbbi a vízfolyások természetének megfelel. He sic * A Lauterburg-féle képlettel kapcsolatban egy elég érdekes dologról lehet megemlékezni. Lauterburg ugyanis egyéb, különféleképen jellemzett vízmennyiségek közt az úgynevezett ipari vizeket is értelmezte. Meghatározása szerint ipari víznek azt kell tekinteni, ami a vízfolyásban az évnek legalább felében rendelkezésre áll. Ez a víz pedig nem más, mint a vízfolyásnak évi átlagos lefolyásából és a 15. képlettel meghatározható középárvízből számítható középérték. Az évi átlagban lefolyásra kerülő vízmennyiséget számítva, az l/sec/km

2-ben ugyan 31-71 aA-nak adódik ki, azonban Lauterburg azt ajánlja, hogy ezt 25%-kal kell megemelni avégből, hogy az a tényleges viszonyokhoz jobban simuljon. Tehát az így értelmezett évi átlagos lefolyás qa = 39-64 ah l(sec)km

2 18. Ezt kell hozzáadni a 15. képlet által megadotthoz és az összeget felezni, hogy az ipari vizet megkapjuk. Hogy Lauterburg most ismertetett ipari vize mennyire felel meg a vele szemben támasztható követelményeknek, illetőleg annak, hogy a víz az évnek legalább felében rendelkezésre álljon, a tekintetben utalok a Vízügyi Közlemények 1930. évi január-júniusi füzetében ,,Lefolyási tényezők és retenziók" című tanulmányomban előadottakra, ahol az ipari vizek mennyisége négy vízfolyásra ki van számítva. Mivel pedig a jelen tanulmány alapján megállapított, mederben megférő árvizek körülbelül fedik a Lauterburg által meghatározott középárvizet (amit a 15. képlet ad meg), az ipari vizek kiszámításánál utóbbiakat az előbbiekkel helyettesít het j ü к. Az egyes mederszakaszok által kiöntés nélkül vezetett vízmennyiség helyes kiszámítása érdekében pár megjegyzést kell tenni. Azok a kisebb vízfolyások, amikre ez a tanulmány is vonatkozik, rendszerint csak a tavaszi hóolvadáskor és az őszi esőzések, valamint nagy nyári záporok