Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - II. Sajó Elemér: Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában

18 Az állam tevékenysége ezekben, az ország területének jelentékeny részére kiterjedő nagy munkakörökben elsősorban az irányításra, másodsorban a felügyeletre kell, hogy irányuljon. Ahol azonban ennek a szüksége felmerül, (így a trianoni határ által kettévágott és így súlyos helyzetbe jutott ármentesítő társulatoknál) indokolt, hogy az állam segélyben részesítse az érdekeltségeket. Ezeket a segélyeket az 1929. évi III. t.-с. részben már biztosítja is. A többi társulatok a háború alatt leromlott műveiknek helyreállítását általában saját erejükből hajtják végre. A jelenlegi, kivételesen nehéz hitelviszonyok között az állam ezeket az érdekeltségeket bizonyos idő alatt visszafizetendő kölcsönök adásával is támogatja. Van azonban — mint már említettük — még több olyan hely az országban, ahol az ármentesítés, de különösen a belvízrendezés még vagy egyáltalában, vagy legalább is a mai kor igényeinek megfelelően nincsen végrehajtva. Ilyen például a Szeged feletti belvizek rendezése, ahol a vízkárok nedvesebb években igen nagy, közel 100.000 holdnyi területre terjednek ki. Ilyen kérdés azután a borsodi nyílt ártér ár mentesítése is. Mivel a még hátralévő feladatok nagyobbára azért késnek, mert különböző helyi okoknál fogva az érdekeltség nem képes kellően megszervezkedni és a szükséges előmunkálatokat elvégeztetni, országos érdekből több helyen valószínűleg indokolt lesz, hogy az állam az érdekeltségeket a megalakulásban legalább az előmunkálatok, a tervezések segélyezésével ezentúl is, úgy mint ez eddig is történt, támogassa. Végül még megemlítjük, hogy a belvízzsilipeknek, sőt a szivattyútelepeknek egyrésze is fokozatosan eléri tartósságának határát. Annak idején még nem dolgoztak a jelenlegi tökéletes építési eljárásokkal és így a régi műtárgyak egy része 50—70 év alatt elavul, egyesek alatt pedig kimosások keletkeznek. Ezért elérkezett annak az ideje, hogy a régi műtárgyak cementbepréselési kísérletek és egyéb kutatások útján megvizsgáltassanak, ahol még lehet, kijavíttassanak vagy pedig kicseréltessenek. Mindez nemcsak a társulatokra, de az állami vízügyi igazgatásra is jelentékeny, sok munkát igénylő feladatokat fog fokozatosan hárítani. II. ÁLLAMI KEZELÉS ALATT ÁLLÓ (NAGYOBB) FOLYÓK SZABÁLYOZÁSA. Erre a munkacsoportra vonatkozólag — éppen mivel ez volt a légsürgősebb — már ki van dolgozva a programm, amelyet a „Vízi beruházásokról" szóló 1929. évi III. t.-с. indokolása foglal magában. Ez a törvény 15 éven át évi 3-8 millió pengőt, tehát összesen 57 millió pengőt bocsát túlnyomólag folyószabályozások céljaira a kormány rendelkezésére. A törvény indokolásában részletesen össze van állítva, hogy a jelzett munkálatokra tulajdonképen 188-9 millió pengőre volna szükség és így a törvény, tekintettel a pénzügyi viszonyokra, egyelőre a szükségletnek csak alig egyharmadát elégíti ki és csak a legsürgősebb, elodázhatatlan építések egy részének végrehajtását biztosítja, ellenben a munkálatok nagyobb részét jobb időkre halasztja.