Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)
1. füzet - VI. Kenessey Béla: Az 1885 : XXIII. t.-c. 40. §-a alapján elrendelhető mederméretek
183 gokban, szokásosan hektométerenként vesszük fel a keresztszelvényeket. Szükséges, hogy az alábbiak figyelembevételével egyéb helyeken is vegyünk fel ilyeneket. A felvételek alkalmával okvetlenül fel kell tüntetni a növényzettől mentes, vagy a vízlefolyást nem gátló fűfélékkel benőtt szakaszokat, valamint azokat is, amik a lefolyást gátló növényzettel vannak benőve, s amelyeknek ilyen jellege bizonyos szakaszokon belül egységes, vagy legalábbis olyannak minősíthető. Fel kell tüntetni azokat is, amelyeknek partjain olyan fák vannak, amik lombjaikat a mederbe hullatják bele. A most röviden és csak általánosan jellemzett szakaszok kezdő év végpontjain, továbbá kanyarulatok csúcspontjain, nagyobb kanyarulatok inflekszióinál, hidak, zsilipek, gátak felett és alatt, valamint az ezek után képződő zátonyokon és a zátonyok közt néha megismétlődő mélyebb helyeken, Mosó, itató és olyan helyeken, ahol a medren állatokat hajtanak át, vagy átszekereznek, feltétlenül hell felvenni keresztszelvényeket. Az ilyen módon való felvételből már egymagából is igen sok és értékes következtetést vonhatunk le. Megismerjük a kérdéses vízfolyás állapotát, tisztábajutunk az egyes szakaszok milyenségének okaival, nagyjából megállapíthatjuk, vannak-e a vízfolyásnak olyan szakaszai, amik természetesen fejletteknek, vagy ahhoz legalább közelállóknak tekinthetők. A hossz- és keresztszelvények megadta papírképet a helyszínnek alapos bejárása révén szerzett tapasztalattal, a helyi, különösen a vízjárási viszonyokkal tisztában lévők meghallgatásával kell kiegészíteni. Különösen fontos a természetesen fejletteknek tartott szakaszok magatartásának, illetve annak kipuhatolása, hogy amikor az egyik éppen csordultig van telve, milyen magatartást tanúsítanak a többiek. Ha most már a jókarbahelyezés érdekében akarunk a vízfolyásról képet kapni, az e pont elején jelzett módon derékszögű koordináta vízszintes tengelyére minden mellékvíz betorkolásánál felrakjuk a csapadékterületeket km 2-ben, kiszámítjuk az egységes jellegű szakaszokon a mederben kiöntés nélkül megférő vízmennyiségeket, az egyes Ç-kat és azokat a megfelelő csapadékterület abszcisszájánál ordinátákként fel rakva, s az így nyert pontokat egymással összekötve, megkapjuk a mederben mindenütt megférő vízmennyiségek vonalát, a meglévő helyzetnek megfelelő Q vonalat. Az egyes Q pontoknál ismerve a csapadékterület nagyságát, mindegyiknél kiszámíthatjuk az azok egységére jutó q vízmennyiségeket, amiknek pontjait szintén összekötve a meglévő helyzet q vonalához jutunk. A két vonal együttesen a vízfolyás valóságos jellemzője. Az 1. ábrában egy ideális, a valóságban aligha előforduló eset van felvéve, abban az említett adatok fel vannak rakva és a két görbe kiszámított pontjai egymással tört vonallal vannak összekötve. Az ábra valamilyen, több mint 5 m évi csapadékátlagú, igen keskeny, de hosszú, meredek csapadékterületnek felel meg, amiben tehát az ábrázolni kívánt változások jellegzetesen mutatkoznak. Igen nyomatékosan ki kell itten emelni, hogy a leírt ábrázolás csak akkor adja a vízfolyás valódi kar akterisztikumát, ha a vízszintes tengelyére nem a patak egyes szakaszainak hosszai, hanem az egyes pontoknak megfelelő vízgyűjtőterületek vannak felrakva. Az ábra egyszerű megtekintése elárulja már, hol vannak a vízfolyáson olyan szakaszok, amik az általános jellemzésnél előadottakkal ellentétben állanak.
