Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)
1. füzet - VI. Kenessey Béla: Az 1885 : XXIII. t.-c. 40. §-a alapján elrendelhető mederméretek
179 Éppen így nem vonhatók a 43,496/904. sz. miniszteri döntvény értelmében az idézett szakasz hatálya alá azok a munkálatok sem, amik a mederrendezés és lecsapolás jogalmi körébe esnek, amik tehát nem hivatalból állapitandók meg, hanem, a törvényes feltételek fennforgása esetében engedélyezés tárgyai. Az 1913: XV 111. t.-с. ezen egyáltalában nem változtat, amikor azt mondja, hogy a 40. § alapján olyan munkálatok is elrendelhetek, amik a fenntartás megkönnyítését célozzák s amiket a törvényre vonatkozó 1200/914. sz. végrehajtási rendelet gondosan körül is ír. Az előadottakból voltaképen az tűnik ki, hogy a jókarbahelyezés egyszerű ugyan, de mégsem könnyű feladat. Ugyanis, ha egész hosszában degenerált vízfolyásról van szó általában, semmi támasztékunk nincsen a vízfolyás egyéni természetének megítélésére, tehát a kiindulási alap hiányzik. Még akkor is nehéz marad a feladat, ha közben akadnak egészségesen fejletteknek látszó szakaszok is, mert ilyen esetben minden valószínűség amellett szól, hogy azok kialakulásában a felettük, főként azonban az alattuk lévő szakaszok hatásának van szerepük. Már pedig az, hogy a jókarbahelyezés költségei bizonyos érdekeltséget terhelnek, igen súlyos feladatot ró a tervezőre, mert nemzetgazdasági szempontból is óvakodni kell a hiábavaló vagy túlzott költségek okozásától. Hogy tehát a természetesen fejlett meder és a jókarbahelyezés rejtélyébe jobban behatolhassunk, még egy pár dolgot kell megemlíteni. Közismert dolog mindenekelőtt, hogy minden vízfolyás esése a legfelső szakaszon a legnagyobb, s hacsak bizonyos terepalakulások, vagy geológiai változások azt lehetetlenné nem teszik, az esés lefelé fokozatosan csökkenik. A legfelső szakasz a túlságos beágyazódás, igen gyakran a rombolás szakasza. Ezt követi az a szakasz, amire fejtegetéseink leginkább vonatkoznak. Legalul van a befogadó feletti szakasz, ahol a hordalék továbbvitele a visszaduzzadás folytán már rendszerint nehézségekbe ütközik. Minthogy pedig minden nagyobb vízfolyás voltaképen kisebbek összefolyásából keletkezik s az elmondottak ennek a nagyobbnak egészére vonatkoznak, ebből az is következik, hogy mindazok a vízfolyások, amikre a vízjogi törvény 40. §-a alkalmazható, túlnyomó részben a középső szakaszokhoz tartozóknak tekintendők. Lényeges változást vihet bele a víz mikénti lefolyásába az, ha azt tó szakítja meg, mint pl. a Rajnát a zelli és a bodeni tó, a Zala folyását a Balaton, vagy pedig ha a geológiai viszonyok változnak meg hirtelenül és olyanféle hossz-szelvény keletkezésére adnak alkalmat, mint amilyen a nagy vízfolyások közt a Hoang-Ho, amiről dr. Cholnoky Jenő a Műveltség Könyvtárának „A világegyetem" című kötetében szószerint a következőket írja : ,,. . . Még rendetlenebb a Hoang-Ho, amely elég kis esésű szakaszban kezdődik a tibeti magasföldön, azután rendkívül nagy esésben tör keresztül a hegyeken, majd Lan-Cso-Fu-nál kicsit megcsöndesedik, hogy megint zuhatagokban és rohanókon keresztül jusson ki az Ordosz pusztára, ahol esése igen csekély. De azután Ho-Kau-tól megint délre fordul, neki a hegyeknek s esése megint olyan nagy, hogy a folyót csak hellyel-közzel lehet hajózni s ezt a nagy esését még az alföldön is megtartja egy darabig s csak közvetlenül a torkolata, a deltáján kap egészen kicsiny esést." Amit a Hoang-Ho nagyban mutat, azt mutatja igen sok vízfolyás kicsinyben is. 10*
