Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - V. Papp Ferenc: Vízalatti sziklarobbantások a soroksári Duna-ágban

166 előtt egy Ohm-méterrel mégegyszer megvizsgálják, nehogy esetleg egy gyújtó vezetőképességének hiánya egész aknamező felrobbantásának sikerét veszélyeztesse. A robbanóanyagot vékony bádogból készített hüvelyekbe helyezzük el, melyeknek külső átmérője 37 mm és hossza 30, 40 és 50 cm, hogy a különböző mélységű aknalyukak előre meghatározott súlyú töltését kombinált patrónhoszszakkal legalább megközelítőleg össze lehessen állítani. Az aknalyukak legfelső patronjában van elhelyezve az indítótöltés. Gyutacs csak ebbe a töltésbe kerül, amelynek detonációja azután magával viszi a töltés többi patronjait is. A 7. sz. ábra alsó rajza egy ilyen indítótöltésű patront tüntet fel. A patronokban a robbanóanyag vízhatlanul van lezárva és pedig astralitnál meleg, folyékony bitumennel s a meleggel szemben érzékenyebb zselatinnál parafinnal. 8. ábra. Fúrótutaj és járótutaj. Mindkét izoláló anyag hőfoka természetesen messze alatta van a robbanóanyag gyúlási hőfokának, mégis ennek dacára, nagyobb biztonság kedvéért a robbanóanyag felszínére az izoláló anyag beöntése előtt jól záró kettős papírfojtás kerül. A patronnak készítése a robbanó anyagraktár és feldolgozó telep egyik, csakis e célra szolgáló épületében szigorúan megszabott eljárási módon történik. d) Munkakivitel a robbantás helyén. Ezek után a munkakivitel rövid ismertetésére áttérve, először is meg kell állapítani, hog}- a közvetlen munkakivitel a következő munkacsoportokból tevődik össze és pedig : a sziklapadnak a fúrás előtt újból való pontos felvételéből, aztán a fúrólyukak előállításából és töltéséből,