Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - IV. Dr. Némethy Béla: Vízjogi előzmények a magyar corpus jurisban

147 pilatae Constitutionesbal a III. rész 111. céménelc VI. artikulusát idézzük e helyütt. Ez az art i к и lus a káros vizimüvek megigazításának elvét hangoztatja, mondván : ,.E mostani gyűlésünkben proponáltatván Nagyságod, hogy a váradgyai és fogarasi hidak elpusztultának, melyeknek megépítések felől prospiciálnánk úgy, hogy építtethetnének meg, melyet consideratióban vévén concludáltunk, úgy felőle, hogy mivel magunk is szegénységinkkel együtt elpusztultunk és elromlottunk, akik eddig építették, épületre való fákkal is subleválták emberbéli segítséggel együtt ezután is azok építsék." Ez az egy idézet is tanúsítja, hogy Erdély kevéssel előzőleg esett át a tatárdúlás borzalmain, amiket a II. Rákóczi György lengyelországi vállalata miatt féltékennyé lett török zúdított Erdélyre. A most tárgyalt erdélyi törvénygyűjteménynek teljes címe magyarnyelvű szövegében eképen hangzik : Erdélyországnak és az ehhez kapcsolt magyarországi részeknek az ezerhatszázötvennegyedik évtől a jelen ezerhatszázhatvankilencedik évig alkotott törvénycikkelyeiből kiszemelt Compilata Constitutiói. A bevezetést képező Praefatio, vagyis előbeszéd s a végén olvasható Conclusio, vagyis befejezés tanúsága szerint „I. Apafy Mihály, Isten kegyelméből Erdély fejedelme és az ahhoz kapcsolt magyarországi részek ura és a székelyek ispánja stb. . . . Gyulafehérvárt az Úrnak ezerhatszázhatvankilencedik esztendejében március hava negyedik és az országgyűlés utolsó napján" látta azt el fejedelmi jóváhagyásával. Vízjogi törvényünk az 1885. évi XXIII. t.-c. 18. §-ától a 39. §-ig bezárólag a vizek kihasználását — a közérdek tekintetbevételével — a legkiterjedtebb körben teszi hozzáférhetővé. A vízhasználati szabadságnak ezt a közgazdasági tekintetből is nagyhorderejű elvét — már amennyire ez az akkori viszonyok között lehetséges volt — biztosítja, és pedig az egyik legértékesebb vízhasználat — nevezetesen az aranymosás •— tekintetében az időrendben harmadik erdélyországi joggyüjtemény, az úgynevezett Novelláris Artikulusoknak Mária Terézia királyunktól szentesített 1747. évi VIII. cikkelye, mely szerint : ,,Az aranymosók bármely álláshoz tartozó emberek legyenek is, a maguk mesterségüket, a hegyekben és a sárga aranyeret magukkal sodró folyókban, sebesen rohanó folyóvizekben és patakokban necsak a háromnapi időközben, hanem addig, amíg nekik tetszik, szabadon űzhessék és a területeknek urai. akiknek azok terhükre és kárukra nem lehetnek, őket semmiképen meg ne akadályozzák, hanem a bányabíróságtól nyilt szabadalmakkal ellátva a többi bányabirtokosokkal egyenlő kiváltságokat és mentességeket élvezzenek. De a talált aranyércet úgy ezek is, mint a többi bányabirtokosok a törvényekben kifejezett büntetés alatt és a megállapított ár mellett a szervezett királyi beváltóhivatalhoz be kell szolgáltatniok, kivévén azokat, akiknek az aranymosás körül különös kiváltságaik vannak, de ezek is a bányabíróság előtt és azután a kincstárnok jelenlétében a királyi főkormányszék előtt a bejelentést megtenni tartoznak. A cigányokat, akiknek Erdélyben az aranymosás űzésére kiváltságolt egyesületeik vannak, a többi aranymosókkal egyenlő kiváltságok illessék ugyan, de, hogy azok a földesuraknak terhükre ne váljanak, ezeknek a területükön tovább, mint amennyire az aranymosás megkívánja, ne késedelmeskedjenek, ellenkezőleg jelentsék be a bányabírósághoz és ez zabolázza meg őket ; az említett egyesületekbe 10*