Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - II. Sajó Elemér: Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában

12 Hasonló eljárást tartunk kívánatosnak országos vízügyi programmunk kidolgozásánál is, annál inkább, mert a takarékosság szempontjainak is csak ilyen módon tehetünk eleget. II. GAZDASÁGI ÉS PÉNZÜGYI VISZONYAINKHOZ VALÓ ALKALMAZKODÁS. A legszorosabban simulnunk kell jelenlegi gazdasági és pénzügyi helyzetünkhöz, de biztosítani kell azt is, hogy ahhoz később is zökkenések nélkül mindenkor alkalmazkodhassunk. Képesek legyünk a munkálatokat tervszerűen, károk nélkül redukálni, viszont — ha pénzügyi helyzetünk javul — legyen elég, jó előre kidolgozott tervünk, hogy rövid idő alatt új és új munkálatokat legyünk képesek megindítani. A lehetőségig kerülendők a merev tervek, programmok és eljárások. A vízimunkálatok — éppen természetüknél fogva — legalkalmasabbak arra, hogy gazdasági életünkben, illetőleg közmunkáink között tartalékmunka (úgynevezett „puffermunka") szerepét töltsék be. III. LEHETŐLEG NAGY RENTABILITÁS. A felmerülő sok terv és lehetőség közül elsősorban való végrehajtásra azokat válogassuk ki, amelyek a legrövidebb idő alatt a legnagyobb gazdasági hasznot biztosítják. Ebből a szempontból általában véve fontosabb — mert rendszerint gazdaságosabb és gyorsabb is — a már meglevő létesítményeink jobb, tökéletesebb kihasználása, mint újak létesítése. IV. TA KARÉKOSSÁG. Kerülendők a költséges, luxuriózus megoldások, amilyeneket helyenként nyugaton látunk. Gazdag nemzetek megengedhetnek maguknak bizonyos fényűzést vízimunkálataikban is, de megcsonkított kis országunkban a legmesszebbmenő takarékossággal, a legegyszerűbb eljárásokkal kell dolgozni. V. A MŰSZAKI KÍVÁNALMAK ALKALMAZKODJANAK A PÉNZÜGYI VISZONYOKHOZ. A háború előtt az állam a vízi beruházásokra felvett bel- és külföldi kölcsönök után mintegy 4% kamatot fizetett, most pedig ennek majdnem kétszeresét. Nyilvánvaló, hogy ezt az óriási eltolódást a tervezéseknél, a műszaki igények megállapításánál és kielégítésénél is állandóan szem előtt kell tartani és úgy a rentabilitási számításoknál, mint az építési terveknél, módszereknél, kalkulációknál a legnyomatékosabban figyelembe kell venni. így — hogy csak egy példát említsünk — a jelenlegi magas kamatláb mellett az interkaláris kamatok csak kissé vontatottabb végrehajtásnál 20—30%-kal is felemelhetik az építési tőkét, ami után pedig az államnak kamatot kell fizetnie.