Vízügyi Közlemények, 1931 (13. évfolyam)

1. füzet - III. Kun László: Az erdők hatása a Mississippi árvizeire

119 A kísérletek céljaira 6 különböző megművelésű, de egyformán 3-71% lejtésű helyet választottak. A kísérletek céljaira választott földek a következők voltak : a) műveletlen, b) 4 hüvelykre szántva, c) 8 hüvelykre szántva, d) bevetve évenkint búzával, e) bevetve évenkint kukoricával, f) forgóban kukorica, búza és lóherével. A földek talaj vesztesége átlagban hektáronként egy 6 éves perióduson keresztül 57-71 tonna volt, míg ezzel ellentétben a pázsittal benőtt helyek vesztesége 0-63 tonna volt. A Mississippi medencéjében a farmerek birtokában levő puszta területek nehézségbe nem ütköznék, mert ezek különben sem művelhetők meg és a vízmosások keletkezésének veszélye nélkül legeltetési célra annál kevésbbé sem használhatók, mert ott ezek a területek rendesen meredekebb (5—15—20%) hajlásúak, mint a Missouri medencéjében, ahol a fentemlített kísérleteket végezték. Eredményes fásítás az erózió által vesztett évi talaj mennyiséget elhanyagolható kis tényezővé zsugoríthatná össze. Ha föltételezzük azt, hogy a C. M. N. törvény hatásaként, amely a más célra fel sem használható vízmosásos területek befásítására évenként 75,000 dollárt engedélyez (1926-ban körülbelül 13,500 hektárt fásítottak be), továbbá ha föltételezzük, hogy a Mississippi völgyében ennek a területnek a fele a Missouri medencében kísérletül felhasznált területekhez hasonló lejtésű, akkor ez azt jelenti, hogy 350,520 tonna hordaléktól mentesítettük évenként a folyókat. Alapulvéve az 1926. évben ily célra fordított kiadásokat, 1 tonna hordaléknak visszatartása az államnak összesen körülbelül 11 centjébe kerülne. A haszon más irányban is megnyilatkozna. Javulnának a szántóföldek, növekednék a fákban levő nemzeti vagyon, emelkednék a talaj víztároló képessége és a folyók hordalékát csökkentenék. A legtöbb haszon, illetve előny várható az idézett törvény ama rendelkezéséből, amely a magántulajdonosokat a vízmosásos területek befásítására ösztönzi. A tulajdonos rendelkezésre bocsátja a területet, saját költségén ülteti és gondozza a fákat, viszont az állam, illetve az államszövetség adja a facsemetéket és a szükséges útbaigazítást. A fa hozadéka természetesen a tulajdonosé, de a jótékony hatást a folyó vízgyűjtőjének megvédését mindenki élvezi. Kívánatos volna, hogy az állami támogatás még nagyobbmérvű legyen. Becslés szerint a Mississippi medencében 9,072,000 hektár szorul fásításra, ebből 2,592,000 hektár farmerek birtoka. A fásítás 20—25 év alatt lenne végrehajtható. A kiterjedt fásításnak és az okszerű erdőkezelésnek karöltve kellene járnia még a lejtős mezőgazdasági területek szakszerűbb kezelésével is. A lejtős területek esetleg csak legeltetési, illetve kaszálási célra volnának fölhasználhatók. A birtokosok felhívandók volnának, hogy földjeiket ne csak a talajkimosás ellen védjék, hanem azokat lépcsőzzék és a csapadékot ilymódon jobban használják ki. Bár az erózió teljesen el nem kerülhető, a fentebb említett javaslatok elfogadása esetén a Mississippi hordaléka legalább is 25%-kal apadna, ami viszont az árhullámokra volna előnyösen csökkentő befolyással, anélkül, hogy a költségek •az elfogadható hatást túllépnék.