Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)

1. füzet - VI. Havalda Endre: A Balaton párolgása

90 E tapasztalatok alapján a Vízrajzi Osztály 1928. év közepén Siófokon, a belterületi Wild-féle műszeren kívül, a tó partszélén, illetve a mólón is felállított egy ilyen műszert. Ugyancsak Tihanyban az előzőleg szélárnyékba helyezett Wild-müszeren kívül a széljárta móló végére is elhelyezett egyet. E két állomáson a belterületi és partszéli műszerek adatainak havi összegeit egymással összehasonlítva a II. sz. táblázat sorolja fel. II. TÁBLÁZAT. A siófold és tihanyi partszéli Wild-műseerek havi párolgásmennyiségeinek összehasonlítása az ugyanottani belterületi Wild-müszerekével (milliméterekben). Állomás 1928. 1929. Összesítés, középérték A két állomás viszonyszámának középértéke Állomás VI. VII. VUI. IX. X. XI. 1 XII. ! I. n. in. IV. V. VI. vu. VIII. IX. x. Összesítés, középérték A két állomás viszonyszámának középértéke Tihany belterületén 68 93 69 31 16 8 7 4 4 15 25 38 40 70 63 56 30 647 Tehát e partszéli WildTihany partszélén 163 207 157 79 63 39 29 18 12 37 66 105 111 165 134 123 83 1591 Tehát e partszéli WildTihany viszonyszám 24 2-2 2-3 2-5 3-9 4'8 41 4-5 3-0 2-4 2-6 2-8 2-8 2-3 2-1 2-2 2-7 2-5 2'5 1-4 műszereknél átlag kétszer annyi a párolgás, mint a belső műszereknél. Siófok belterületén 74 87 75 40 30 19 14 10 7 32 24 44 64 60 93 82 76 36 843 2'5 1-4 műszereknél átlag kétszer annyi a párolgás, mint a belső műszereknél. Siófok partszélén 23 128 109 62 58 37 21 13 10 32 24 56 85 94 143 127 117 66 1173 2'5 1-4 műszereknél átlag kétszer annyi a párolgás, mint a belső műszereknél. Siófok viszonyszám 0-3 1-5 1-4 1-5 1-9 1-9 1-5 1-8 1-4 0-8 1-3 1-3 1-5 1-5 1-5 1-5 1-8 14 2'5 1-4 műszereknél átlag kétszer annyi a párolgás, mint a belső műszereknél. Megállapíthatjuk e a II. sz. táblázatból, hogy a partszélen működő Wild-féle edényes műszer adatai átlag kétszerannyi párolgást tüntetnek fel, mint a belterületi műszerek. Tudjuk ugyan, hogy a szárazföldön általában páraszegényebb a levegő, mint a vízfelületek fölött és így a szárazföldön levő műszerből intenzívebben kellene a víznek elpárologni, mint a partszéli műszerből, azonban a siófoki és tihanyi, azaz átlag az uralkodó északnyugati szél irányába eső átellenes kettősállomásnak a П. sz. táblázatában látható adatai épen azt mutatják, hogy a szabadpartszéli műszer ad több párolgást. Ez a körülmény tehát azt bizonyítja, hogy a szél a párolgás növekedésére mily döntőhatású. A szél ugyanis egyrészt a tófölötti párateltséget a légcsere következtében csökkenti, másrészt pedig hatása még a partszéli redőnyös faházikóban elhelyezett edény fesszíni vízrészecskéinek elsodrásában is megnyilvánul. Mindezekből tehát láthatjuk, hogy e partszéli észlelések lényegesen nagyobb párolgást mutatnak a belterületi észlelésekkel szemben. E partszélen működő műszerek adatait azonban még mindig csak bizonyos mértékig megközelítő adatoknak lehet tekintenünk a Balaton felületének valóságos párolgásához képest. Ugyanis a legelői elmondottakból is nyilvánvaló, hogy a szabad vízfelületen, amelyet a nap szabadon süt s amelyet a szelek szabadon járhatnak, a párolgásnak okvetetlenül nagyobbnak kell lenni, mint a — bár a partszélen felállított, de redőnyös faházikóban elhelyezett — vizesedényben, amire a nap nem süt és amire a szeleknek a redőnyökön keresztül csak mérsékelt hatásuk lehet. Lássuk most azt, hogy a Balatonon uralkodó északnyugati, tartós széljárás idején e szélirányba eső és egymással majdnem szembenálló tihanyi és siófoki kettősállomáson az észlelések az egyes műszereknél külön-külön mit mutatnak. A III. sz. táblázat jellemzően tünteti fel azt, hogy a Balatonon uralkodó északnyugati széljárta napokon a tihanyi és siófoki kettős Wild-féle állomásoknál a párolgás mily viselkedést mutat :