Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)

1. füzet - IV. Kenessey Béla: Lefolyási tényezők és retenciók. Hidrológiai tanulmány

68 félévre vonatkozik. Ekkor, ha a szélső értékek mellett a középértékeket is feltüntetjük valamennyi vízfolyás atlagaira, a csapadékokra vonatkozólag a viszonyszám Hl'19 —1/125—Hl'31 a lefolyási tényezőkre a viszonyszám . . . 1/0'14 —1/0'28 —1/0"44 a retenciókra a viszonyszám 1/168 — 1/196 —1/2'24 Ezekben a számokban a vizsgált öt vízvidéknek minden átlagos tulajdonsága visszatükrözik. A VI. sz. táblázatban a retencióknak havi, naptári félévi és évi nagyságai vannak összeállítva és pedig úgy azok szélső, mint középértékei is. A nagyobb világosság kedvéért a retenciók vízrétegben és pedig milliméterekben vannak megadva. Ez a táblázat is igazolja, hogy az Intse által megadott értékek csakis speciálisak lehetnek. A táblázatnál mindenekelőtt arra kell a figyelmet felhívni, hogy a minimumok rovatában negatív előjelű retenciók is vannak. Ezek annak bizonyságai, hogy vannak olyan hónapok, amikor nemcsak az abban a hónapban lehulott csapadék a maga egészében lefolyik, de lefolyik vele együtt az előző hónap csapadékának nem egyszer tekintélyes része is. Ez természetesen hóolvadásük folyománya, amint arra a lefolyási tényezők tárgyalásánál is rámutattam. De nem mindig van ez így. Látjuk ugyanis, hogy vannak olyan nem korai hónapok, amikben a retenció negatív. Ezekben az előjel annak bizonysága, hogy a megelőző hónap végén lehettek olyan nagy csapadékok, amik a maguk egészében akkor nem folytak le, hanem a fejrovatban feltüntetett hónap lefolyását szaporították. Különösen magas negatív retenciókat mutat a Szernye-mocsár. A negatív retenció természetesen egyértelmű a lefolyási tényező-egységnél nagyobb értékével. A közepes retenciók rovatai azt mutatják, hogy a legkisebb értékek február— márciusban vannak, onnét június—augusztusig növekszenek, majd ismét csökkennek. A csökkenés növekedése mutatja a második naptári félév csapadékosabb voltát. Érdekes a Gladna, aminek közepes retenciója augusztusban 99 mm, míg a többieké, beleértve a Szernye mocsarát is, 62—64 mm közt váltakozik. Ennek magyarázata, hogy a Grladna 126 lem' csapadékterületéből 86 km

2 lombos erdő. Ugyanennek tulajdonítandó az is, hogy a Gladna évi átlagos retenciója cca. 100 milliméterrel haladja túl a többiekét, bár csapadékátlaga 165 milliméterrel haladja túl a Gátét. Az erdőknek ez a befolyása a lefolyási tényezőkből aligha olvashatók ki ilyen tökéletességgel. A havi maximumok rovatában ismét a Gladna viszi el a pálmát 390 milliméterrel, ami több, mint kétszerese a többiekének. Ez ismét csak az erdők folyománya. Ezért nem lehet azokkal egyetérteni, akik az erdőknek vízlefolyási szempontból való rendkívüli fontosságát ha nem is tagadják egészen, de legalább annak mértékét lebecsülik. Az erdőknek igen is megvan, és pedig tekintélyes mértékben, a vidék vízjárására való befolyásuk, mert amint a táblázat adatai is mutatják, valóságos vízrezervoárok. E tekintetben a Szernye tanúsága szerint a mocsarak sem vehetik fel az erdőkkel való versenyt. A közölt adatok tehát beszédes bizonyítékai annak is, hogy milyen veszedelmekkel járhat az erdők oktalan kiirtása, amit egyébként az utódállamok ténykedéseinek következményei is igazolnak. Jellemző tünet a felsoroltakon kívül az is, hogy a második félév retenciója az első félévinek 1*68—2'24-szerese, s hogy itt is a Gladnáé az elsőség. Az erdők kiegyenlítő hatására mutat végül még az is, hogy amíg a Gladnánál a szélső értékek a középértékektől átlag ± 23%-al térnek el, addig az eltérés a Rikánál