Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)

1. füzet - IV. Kenessey Béla: Lefolyási tényezők és retenciók. Hidrológiai tanulmány

66 nek talaja igen vízzáró. Igazolja ezt Mattem egyik megjegyzése is, amely szerint talált esetet, amiben az Intze által felvett adat 40—60%-al volt a tényleges alatt. De különösen igazolják Intze adatainak túlzottan alacsony, helyesen csak bizonyos vízvidékekre érvényes voltát Keller Hermann vizsgálatai is, aki a középeurópai vizekre a következő lefolyási tényezőket és retenciókat találta: 1. Keleti csoport (Memel, Pregel, Weichsel) и = 0'28, r = 436'0 mm 2. Középcsoport (Odera, Elbe) = CT

26 = 440'7 „ 3. Nyugati csoport (Weser, Ems) .... = 0'35 = 463'6 „ 4. Alpesi csoport (Duna, Rajna) = 0'52 = 460'6 „ Ugyancsak Keller egy másik tanulmánya szerint az értékek: a Weichselre, a kettéválásig . . a Memelre, a Jura torkolatig . az Elbere, Artlenburgig . . . a Weserre, az Aller torkolatáig az Emsre, a Haase torkolatáig . a Koch erre a Dunára, Bécsnél a = 0'255, r = 462'0 mm = 0'339 = 380-0 „ = 0-277 = 434Ю „ = 0-347 = 466-0 „ = 0-398 = 453-0 „ = 0-372 = 523-0 „ = 0-560 = 4610 „ Keller, az általa végzett tanulmányok alapján, bizonyos vízvidékekre képleteket is állított fel, amikben a retenciót az évi átlagos csapadék magasságával A-val, milliméterben fejezi ki. Képletei: 1. Nagy vízgyűjtő-területekre, ha .../»> 560 mm, . . . r = 0'085-h + 405 »im_ 2. Kis retencióju vidékekre, ha . . . . h > 500 mm, . . . r — 350 mm. 3. Nagy retencióju síkföldi vidékekre, ha h I> 625 mm, . . . r — 0'116 • h + 460 mm. E képletek a gyakorlatban, kivéve természetesen azokat a vidékeket, amelyek vizsgálatának eredményei, csakis közelítő eredményeket adhatnak. Ez kitűnik a következőkből: A retenció értéke r = (1 - aj h tehát ha az alábbi retenció-értékekből a lefolyási tényezőket számítjuk ki, azok 405 a fenti 1. alatti vidékekre « = 0'942 — h 350 a fenti 2. alatti vidékekre и = 1 — Ii a fenti 3. alatti vidékekre a = 0'884 — h Ezek szerint a lefolyási tényező függvénye az évi átlagos csapadékmagasságoknak. Ez természetesen így is van, de a szabály nem olyan egyszerű, mint a fenti képletek mutatják. Egyébként az utolsó képlettel számítva a Szernye-mocsár lefolyási tényezőjét, azt 0'20-nak találjuk. A tényleges tényező pedig « : 0'21. Áttérve most már a vizsgált vízfolyások retencióinak vizsgálatára, az arra vonatkozó részletes adatok a VI. sz. táblázatban vannak összefoglalva. A táblázat részletes tárgyalása előtt tegyünk egy kis összehasonlítást az első és második naptári félév csapa,déknagyságai, lefolyási tényezői és retenciói közt olyan módon, hogy viszonyszámokat írunk fel, amikben a számlálóban foglalt 1 érték az első