Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)

1. füzet - III. Vitéz Filep Lajos: Feltöltés iszapolással és az iszap folytatása nyílt csatornákban

43 úgy, hogy a mércék különböző vízállásainál elfolyó víztömeget egy üres kátrányhordóban fogtuk fel. Ezután a vízmérceleolvasásból igen könnyen és pontosan lehetett az iszaphoz vezetett víz mennyiségére következtetni. Az iszapfolyasztó csatornában egy alkalommal a másodpercenként elfolyó mennyiség megállapítása közvetlenül történt úgy, hogy egy 1"8 m '-es ládában fogtuk fel a csatornán végigfolyó iszapot s ebből volt kiszámítható a másodpercenként átfolyó mennyiség s a keresztszelvény figyelembevételével a középsebesség. Az egyetlen ilyen mérés adatai az I. táblázat A6. sorszám alatt láthatók. Az így kapott értékek azonban a valóságnál kisebbek, mert a láda résein víz távozott el. Ezért az ilyen mérést nem volt érdemes megismételni. Különben is nagyon hátráltatta volna a munka előhaladását. Ez okok miatt a másodpercenként elfolyt iszaptömeg meghatározása a gondosan felmért és ismert köbtartalmú dereglyék kiürítési idejének számbavételével történt. A mérések ideje alatt az elevátor állandó gyorsasággal járt. A puttonyokat mindig egyformán merítették a dereglyében levő iszapba. így feltehető, hogy az elevátorszolgáltatta iszapmennyiség az egész dereglye kiürísési ideje alatt közel állandó maradt. A I. sz. táblázatban már az elevátorszolgáltatta másodpercenkénti iszapmennyiséghez hozzá van adva a szivattyúkszolgáltatta vízmennyiség is. A munka folyamán sebességmérések folytak az iszapömlesztő-csatornákban és az árkokban is. A felületi sebességeket úszókkal, a két facsatornában egy előre kijelölt 10 méteres kísérleti szakaszon végezték. Az út mindig 10 m volt. A felületi sebességek a facsatornákban átlag 20%-kal nagyobbak voltak a középsebességnél. Ha egy-egy nagyobb szilárd test a csatornába került s azon végighaladva megfigyelhető volt, ennek sebességét is a kísérleti szakaszon az úszókhoz hasonlóan mértük meg. Ezek sebessége a középsebességnél természetesen jóval kisebb. A nagyobb, szilárdabb, összefüggő iszaptömegek sebessége a középsebességtől nagyon eltér, aminek természetszerű oka az, hogy az iszap nem keveredett tökéletesen a higítóvízzel s az iszap a csatorna fenekén sokkal sűrűbb volt mint a felületen. E jelenség még inkább észlelhető volt a földbeásott árkoknál, melyekben az anyag középsebessége sokkal kisebb, habár a szelvény nagyobb volt. A felületi sebesség mérése itt már arra se nyújtott elegendő alapot, hogy vele az elválás gyorsaságából kapott középsebességi adatot ellenőrizhessük. Ezekben a földárkokban a fenéksebesség bizonyára csak millimétereket tehetett ki, a felületi sebesség pedig 30—40 centiméter volt másodpercenként. Ez természetes is, mert a lassú folyás miatt a sűrű részek gyorsan leülepedtek s a felületen csaknem víz folyt. Ezekben az árkokban a középsebességet az iszapba szúrt 2 m, illetve 1 m hosszú pálcákkal közvetlenül lehetett mérni. Ezeket a pálcákat az iszaptömegbe függélyesen szúrtuk bele és haladásukat 8 m, illetve 8'5 m hosszú úton figyeltük meg. E pálcák körülbelül az iszap középsebességével haladtak. Igen jellemző volt, hogy e pálcák У—10 m út megtétele után tetejükkel előrebuktak, mert az alsó részek csekély sebessége a pálca alsó részét visszatartotta, a felületi nagyobb sebességek pedig a felső pálcarészt előresodorták. A földárkoknál a pálcákkal mért sebességet mint középsebességet el lehet fogadni. A facsatomákban ilyen pálcamérést nem lehetett végezni, mert a csatornák szelvénye kicsiny volt, a bennük lefolyó iszap nagy sebességgel, bukásokkal és örvénylésszerűen haladt úgy, hogy a pálcák nem maradtak álló helyzetben. Valamennyi mérés között az esések mérése sikerült a legpontosabban. Mindegyik facsatornában 4 darab vízmérce volt elhelyezve 10—10 m távolságban. E mércéken csak az 5 centiméterek voltak megjelölve a csatorna falába vert nagyfejű szögekkel. A víz-