Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)
1. füzet - III. Vitéz Filep Lajos: Feltöltés iszapolással és az iszap folytatása nyílt csatornákban
41 csatornának már kátránypapír-bélése volt. A csatorna alátámasztására földkúpok szolgáltak, ami azonban nem mutatkozott egészen célszerűnek, mert amikor a higítóvíz kiszivárgott a csatornából, a földkúpok eláztak, megülepedtek s a csatorna elvesztette eredeti esését. Ezért voltak a csatornában 16°/oo és 29°/oo esésű szakaszok is. A mérések a 0 0227 esésű részen történtek. Minden csatornának meg kellett állapítani az érdességi fokát. Minthogy a méréseknek alkalmazkodniok kellett a régebbi kísérletekhez és a mérnökök között ismeretes, szokásos eljárásokhoz, a Bazin-féle kategóriákba osztottam be a csatornákat. A Bazin-féle érdességi kategória állandó kiszámítása úgy történt, hogy ismert mennyiségű vizet bocsátottam a csatornába, megállapítottam az átfolyási keresztszelvényt és ebből számítottam a tényleges középsebességet; azután a középsebességből «-et a Bazin-féle érdességi kategória állandót. Az I. csatornára n = 0'16, megfelel a Bazin-féle II. kategóriának. Az 1. csatornára vonatkozó mérési adatok az I. táblázat A. és B. az érdesség megállapítása pedig a C. és B. méréscsoport rovatában vannak megadva. A 2. számú (4. ábra) facsatoma adatai ugyanrsak az előbbi táblázatban vannak összeállítva. Ez a csatorna az első anyagából más helyen felszerelve úgy készült, hogy még egy oldalt kapott a 45 cm széles deszkákból és vasbádoggal bélelték, mert az iszap apró kavicsot, nagy darab köveket, sőt sok vasdarabot is hozott, amelyek a kátránypapír-bélést tönkretették. E csatorna Bazin-féle érdességi állandója n = 0"13 volt, a csatorna tehát valamivel simább falú Bazin II. kategóriájánál (ti — 0"16), de sokkal érdesebb az elsőnél ( n = 0"06). A 2. számú csatorna már nem földdombokon nyugodott, hanem gerendákból készült állványon, ami azután kellő szilárdan biztosította a csatorna esését. A S/únyogszigeten két árokban vezettük az iszapot, ezek közül az I. árok (4. ábra) eredetileg a sziget vízlecsapoló-árka volt. Esése épen ellenkező irányú, mint amerre benne az iszapnak folynia kellet. Ezt az árkot tehát az iszapfolyasztás céljaira át kellett alakítani. A II. árok (4. ábra) már az iszapfolyasztás céljaira készült. E két árok adatai szintén az I. táblázatban vannak. Az árkok Bazin-féle kategória állandóját nem sikerült kísérletileg megállapítani, mert nem állott rendelkezésre elegendő mennyiségű víz. így el kellett fogadnom azt, hogy ezek földbeásott medrek, Bazin-féle állandójuk tehát n = ГЗ. Ez minden aggodalom nélkül meg is volt tehető, mert azok a csatornák, melyeken Bazin kísérleteit végezte, hasonló árkok voltak. A mérések hasznavehetösége céljából nagy gondot kellett fordítani arra, hogy az iszaphoz utólagosan hozzákevert víz mennyiségét mindig ellenőrizni lehessen. Erre a célra három kicsiny, centiméterekre beosztott vízmérce szolgált, melyek abban a kisméretű facsatornában voltak, mely a vizet a szivattyúktól az iszapvezető-csatornához vezette. Természetesen, ha a szivattyúk hajón voltak, a vízmércéket a vizescsatorna partfölötti fix részén kellett elhelyezni. E vízmércékhez tartozó emésztési görbe kísérletileg készült 4. ábra.
