Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)

1. füzet - II. Dr. Luncz Géza: Vadpatakszabályozási eljárások a francia Alpesekben

32 erdő csak szálalő-üzemben kezelhető, s hogy 40 cm átmérőjűnél vékonyabb egészséges törzset ott kitermelni tilos. Svájcban van ilyen törvény 1902. óta. Eszerint összeserdeinek 75'2%-a véderdő és csak 24'8°/

0-a nem az. Franciaországban nem lett törvény a javaslatból. Ma sincs a véderdőkről olyan szigorú rendelkezéseket tartalmazó törvényük sem, amilyen rendelkezéseket a mi 1879-es erdőtörvényünk előír. Olvastam ugyan néhány hónappal ezelőtt egy francia törvényjavaslatot, amelyik szerint minden olyan kopár terület, melyet tulajdonosa 2 évig parlagon hagy — mint a tulajdonosra értékkel nem bíró ingatlan —, minden kártérítés nélkül az államerdészet tulajdonába menne át, de hogy aztán törvény vált-e a javaslatból, nem tudom. Ezek az elmondott hiányosságok azonban — mint amelyekről az erdészet nem tehet — semmit sem vonnak le a francia erdészet végzett munkásságának értékéből. Az Alpesek hegyvidékének karbahozataláért feltétlenül nagy elismeréssel kell lenni. S a francia nemzet elismerésének legszebb jelét akarta megmutatni akkor, amikor azt elkopárosodott alpesi vidékek karbahozatalát végző erdészek legnagyobbjának, Prosper Demontzey-nek fent az Alpesek magas bércein, a Durance völgyében több mint 1000 m tengerszintfeletti magasságban egy hatalmas, szép márvány emlékmüvet, mellszobrot állított fel. A minden oldalról feliratos szobor egyik oldalán levő szöveg magyar fordítása a következő : „Elképzelni sem tudnék nemesebb hivatást, mint a természetnek segítségére lenni a magas hegységeinken régente uralkodott rend visszaállításában, annak a gyönyörű összhangnak visszahozatalában, melyet a természet oly nagyszerűen rendezett el, s amelyet egyedül csak az emberi tudatlanság és előre nem látás változtatott át valóságos összevisszasággá." (Aláírás: „P. Demontzey.") 17. kép. A St. Antoine nevű vadpatak hordaléktermelő övezetének egy részletéről 1875-Ъеп, a szabályozási munkálatok megkezdésének idejében, készített fénykép. (Isère départementban.) III. A franciaországi vadpatakszabályozások eredményei, hatásuk más államokra. Az erdők féktelen pusztítása sehol sem bosszulta meg magát olyan mértékben, mint Franciaországban. A forradalmi időket követő erdőirtások igazolják ezt legjobban. Maga az állam is elősegíti az erdők irtását azzal, hogy az államháztartás felborult egyensúlyának helyreállítása céljából az állami adósságok fedezésére 1817-ben 164 ezer hektár, 1830-ban pedig további 117 ezer hektár kiterjedésű állami erdőt ad el, s dob oda a biztos pusztulás martalékává. Első következményként az 1856-iki árvízkatasztrófa jelentkezett, amely több mint 220 millió aranyfrank értékű kárt okozott az ország