Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)
1. füzet - II. Dr. Luncz Géza: Vadpatakszabályozási eljárások a francia Alpesekben
27 tozatot is terméskőből rakták cementhabarcsba. A nyílás keresztszelvényének területe 18 m 2. A fenéktől 3 méter magasságig mindig szélesbedik, itt elérve legnagyobb szélességét — a 4 métert —, egy félköralakú dongaboltozatban zárul be. A nyílás baloldali alsó sarkában látható 60 cm magas padka arra szolgál, hogy az alagcsatorna tisztítását — kicsiny vízállás idején — végző munkások száraz lábbal mehessenek végig a föld alatt, bár arról is történt gondoskodás, hogy a hordalék ne nagyon juthasson be a csatornába. A földalatti csatorna hosszszelvénye végig a 13. képen bemutatott rövid szakaszhoz hasonló kiképzésű. Hossza 975 m. A fenék 3—4 méteres vízszintes szakaszokból áll. A szomszédos szakaszoknak mindenütt pontosan 2 m a szintkülönbsége. Csak ilyen lépcsőzetes fenékkiképzéssel lehetett a víz eleven erejének megtörését elérni. Még így sem tudtak elegendő lejtést adni a csatornának s a majdnem 1 kilométeres hosszú földalatti csatornán át vezetett víz a csatorna alsó végén még így is 96 m magasságból zuhan le egy hatalmas vízesésben, hogy aztán útját, több, közel egymásután sorakozó, 8—12 m magas hordalékfelfogó-gáton átbukva, folytathassa, s a hosszú gátsorozat után, a 14. képen látható, faragott kőből szilárdan megépített s alapozott, nyitott csatornában folyjon tovább, míg végre, a több kilométeres kerülő út után, az elhagyott eredeti medernek egy, már mélyebben fekvő s hegycsuszamlás előidézésével már nem veszélyeztető, szakaszát elérhesse. A 14. képen látható csatornát azért kellett szilárd oldal- és fenékburkolattal ellátni, mert a Morellpatak görgetegkúpja — melyen ez a csatorna épült — igen laza összetételű. Ezzel a maga nemében páratlan szabályozási eljárással újabb hegycsuszamlások keletkezésének teljesen elejét vették. A már említett régi földcsuszamlás környékét pedig, hol még a patak vizének elvezetése, illetőleg a földalatti csatorna megépítése után is bekövetkeztek kisebb hegyomlások (hiszen a kivájt részt semmi sem támasztotta alá), mihelyt lehetséges volt, beerdősítették, s azzal ezt a részt is minden további veszélytől megmentették. II) Kopár erdősítések. Demontzeynek a fentebb már elmondott elmélete szerint a keresztgátak és egyéb műépítmények készítésével lehetőleg már egyidőben, de legalább azok elkészítését követőleg azonnal szorgosan hozzá kell látni a partoldalak, a patakot környező hegyoldalak, hegygerincek s főként a megállapodott görgetegkúpok beerdősítéséhez. Igen szép eredményeket mutathatnak már fel ezen a téren is a franciák. A 15. kép Isère départementban. St. Génit község közelében, az azelőtt kopár, mész10. kép. Szárazon lerakott alacsony terméskőgát, az úgynevezett „parasztgát" (barrage rustique) Meylan község közelében. (Isère départementban.)
