Vízügyi Közlemények, 1930 (12. évfolyam)

2. füzet - II. Gubányi Károly: Híres külföldi műöntözések közgazdasági eredményei

40 A friss és szárított gyümölcs, izek és konzervek, a szőlő-, bor-, asztaliolaj- és rizsprodukció ma már nemcsak hogy kielégíti a kontinens helyi fogyasztását, de mint exportáru a külföldi piacokon is tért és nevet hódított magának. Mindez a siker a modern vízgazdálkodáson alapuló egyöntetű termelés és a szervezett termény értékesítés céltudatos, komoly munkájának együttes eredménye. * * * A nagy területekre kiterjedő összefüggő öntözések létesítésénél Viktória állam volt a kezdeményező. Ezek az úttörő munkák eleinte igen nehéz feladatok elé állították az ügyek ottani vezetőit, de végeredményben Vikrória műöntözési problémái és azok sikeres megoldása jelölték ki azt a helyes irányt, aminek követésével az ausztráliai öntözőgazdálkodás mai formájában egységesen kialakult. Viktória állam az ausztráliai kontinens délkeleti szegletét foglalja el és így fekvésénél fogva nem tartozik a földrész kimondottan száraz klímájú vidékeihez. Tengerparti tájain az évi csapadék összege állandóan 500 mm körül jár. Fővárosa : Melbourne évenként csaknem pontosan annyi esőt kap, mint Budapest. Mindemellett Viktória államnak főleg belső területein, a gazdák időnként igen érzékeny veszteséget szenvednek azáltal, hogy ottan az esők járása bizonytalan és a termelés szempontjából okvetlenül megkívánt csapadék nagyon rendetlenül jelenik meg. Sokszor megkésik, vagy hosszabb időre teljesen el is marad. így azután a termelés gyakran megakad, sőt időnként egyes évek terméseredményei teljesen semmivé is válnak. Ezt a kárt egyáltalán nem mérsékli az a körülmény, hogy az év folyamán később — mikor a gazda szempontjából már nem igen fontos — mégis megjön az eső és az évi meteorológiai átlagot a normálisra egészíti ki. Viktória államban kezdetben a műöntözések létesítésének az volt a fő indító rugója, hogy az állattartó gazdák az időnként fellépő tartós szárazság esetére legelőik fűhozamát óhajtották biztosítani. A legelső műöntözési tervek itt 1890 táján kerültek kivitelre, amikor még legnagyobbrészt csak legelőgazdálkodás folyt az állam belső területein, amihez kisebb arányban a búzatermelés csatlakozott. A gazdálkodás módja akkor még minden tekintetben külterjes jellegű volt és egy-egy gazda 800—1200 angol holdas, vagy énnél jóval nagyobb területen folytatta az állattartást és a mérsékelt arányú szemtermelést. Mint fentebb már említve volt, ebben az időben egyes vállalkozószellemű termelők a Murray-folyó mentén felállított szivattyútelepeikkel kisebb területeken már megkísérelték a müöntözéssel való gazdálkodást és helyenként szinte csodaszámba menő eredményeket értek el. Ezek az eredmények a főfolyótól távolabbra eső nagyobb földterületek tulajdonosait is a műöntözésekkel való próbálkozásra buzdították. A Murray-folyónak elég bővizű kisebb mellékvizei mentén, főleg azok dombosvidékű felső folyásán többhelyen kínálkozott a lehetőség az árvíz egy részének felfogására és mesterséges tavakban való összegyűjtésére. Bizonyos volt, hogy az ilyféle elég magasan fekvő vízgyüjtőmedencékből tisztán a szabadesés útján könynyebben és olcsóbban lehet a mélyebben fekvő területekre rávezetni a vizet, mint a költséges szivattyúzással. Ilyen tényeken és feltevéseken alakult és indult meg az a nagyszabású vállal-