Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)

1. füzet - I. Dr. Schmidt Elek: A vízszabályozás fejlődése és jelen állása Magyarországon

8 dásaikkal veszélyeztették a partvidék kultúráját. Talán a legrégibb feljegyzések a dunai árvizekről a felső Csallóköz árvédekezésének történetében találhatók. A Duna ártere óriási volt a Csallóközben, itt volt a folyómeder a legelfa jultabb. A Csallóköznek a természetadta fekvése — a Nagydunaág és az érsekújvári Kisdunaág által övezve — szükségessé tette az ármentesítés közös, egyöntetű keresztülvitelét. A vízszabályozás megkezdése előtt a Csallóköz mocsaras, vízerekkel keresztül-kasul szelt, inkább legeltetésre, mint földművelésre alkalmas terület volt, melyet a Duna áradásai állandóan látogattak. A lakosság szaporodása azonban maga után vonta a közlekedés növekedését, gázlók, hidak, áttöltések építését. A beültetett területeket fokozatosan igyekeztek megvédeni a pusztító vízártól. Zsigmond királynak 1426-ban kiadott rendelete azt mondja, hogy az árvédelem közös, azért szükség esetén a védelemben mindenki résztvenni tartozik. 12 forint bírság terhe alatt a töltésépítésre a nemest és nem nemest egyaránt kötelez.

1

0 Ebben a rendeletben foglalt elvek az 1569. évi XXI. t. c.-ben nyertek először törvényes formát. A törvény többek között azt mondja, hogy mivel ,,A Dunának gyakori és igen nagy áradásai köztudomásúak, amelyek ebben és a mult évben is az egész Csallóköz szigetnek akkora kárt okoztak, jövőre az ilyen károknak elhárítására szükséges, hogy a régi gátakat és töltéseket, amelyek a víz kiöntésit föltartóztatták, de elromlottak; ismét kijavítsák és némely helyen megújítsák."

1

1 Később a törvények egész sora megerősíti kibővíti a fentírt intézkedést. Beosztják az egyes járások munkaerejét, hogy adandó alkalommal, ki hol tartozik árvédelmi kötelességét teljesíteni. A főcél mindig a gyakran ismétlődő áradások kártételeinek egyszersmindenkorra való megelőzése volt. A Csallóköz árvédelmi munkálatai tehát egyrészt jelentékeny múlttal bírnak, másrészt árvédekezésünk fejlődésében úttörő szerepet játszottak. Hogy a Duna partszakgatása a Csallóköz mentén milyen hatalmas arányokat öltött, kitűnik a ,,Pozsonymegyei Gazdasági Egylet" 1866. évi statisztikai kimutatásaiból. Ez bizonyítja, hogy 10 év alatt Guthortól Sülyig 2000 hold föld mozdult ki a helyéből. A Duna partszakgatásai több népes községet pusztítottak el. Kezdetben a Duna egyre szaporodó partszakgatásainak okát a hajózás által előidézett hullámverésnek tulajdonították, holott azok valódi okát a hetvenes években Ausztriában végrehajtott Duna mederszabályozásában kell látnunk. A szabályozással összeszorított víz sebes folyása nálunk lecsillapodva, hordalékát lerakta, s az így keletkezett középzátonyok miatt a víz a kétoldali partok felé szorult. Később pontos mérések kimutatták, hogy az osztrák és magyar Felsőduna szabályozása által megmozgatott hordaléktömeg a Felsőcsallóköz és Szigetköz mentén a kis vizek színét mintegy 1.60 méterrel emelte a szabályozás előtti időkhöz képest.

1

2 Feldolgozott anyag a régebbi vízszabályozásainkról alig van. Verbőczi hármas könyvében megemlékezik a folyók által elszakított földrész tulajdonjogáról. Ugyanis sokszor az a nézet alakult ki. hogy a folyók által elszakított, elsodort földrész nem maradhat meg az előbbi tulajdonos birtokában, hanem mindig az lesz az új tulajdonos, akinek a földterületéhez az elszakított rész sodortatott. 1

0 Földes Gyula: A Felsőcsallóköz árvédekezése. 1

1 Magyar Törvénytár. 1

2 A magyar béketárgyalások. Jelentés. II. köt. 364. old.