Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)
1. füzet - I. Dr. Schmidt Elek: A vízszabályozás fejlődése és jelen állása Magyarországon
85 Magyar Alföld felé futnak. E folyók a hegyek közt levő folyásukban gyors esésüek, a sík Alföldre érve azonban kanyargós, sekély mederben lassan hömpölyögnek. A vizek gyors lefolyását az erdők szabályozzák. Ezek fenntartása, sől fejlesztése a medence minden lakójának eminens érdeke. A magyar állam, mint a medence birtokosa, felismerte a folyóvizek szabad. rakoncátlan folyásában rejlő veszedelmet; még a mult század első felében nagy áldozatok árán hozzáfogott a folyamszabályozás, árvízvédelem és árvízjelző szolgálat kiépítéséhez. A hegyvidéken 1920.-ig 800 esőmérő állomást szervezett. A folyók mentén épített összesen 6,249 km. hosszú gátrendszerünkkel cca 24,000 négyszögkilométer területet tudtunk meghódítani a mezőgazdasági kultúrának. Mindezen befektetések az állam részéről majdnem 400 millió aranykoronára rúgó áldozatot kívántak. Ha már most figyelembe vesszük, hogy minő változások állottak be Magyarország megcsonkítása után, azt látjuk, hogy az árvízveszedelmek, melyeket hosszú évtizedek céltudatos és nehéz munkájával sikerült csökkentenünk, ismét fenyegető vészként tornyosulnak felettünk. A folyók felső völgyeinek birtokosai, kik ma az elszakított területeken vannak, kevésbbé törődnek az árvédelmi művek karbantartásával. Nem érdekük. A vízépítmények jókarbantartása inkább a folyók alsó folyásának érdekeltjeit érintik. Tudjuk, hogy a Tisza árvizeinek kulminációs pontjai emelkedőben vannak; az erdők kímélésének fontossága kétszeres jelentőségű. Hova vezet egységes vízgazdaságunk megbontása, mikor folyóink felső szakasza részben oly nemzetek birtokába került, kik a vízszabályozás kellő tudományos alapjaival nem rendelkeznek és a nemzetközi szokások tiszteletben tartása tekintetében megbízhatatlanok? A folyók felső szakaszainak szabályozása, s az okszerű erdőkezelés volt az a két eszköz kezünkben, melyekkel vizeink folyását rendeztük. A trianoni béke éppen ezeket az eszközöket csavarta ki kezünkből. Lehetséges-e ily módon hajózható vízhálózatunk fejlesztése, öntözőcsatornák berendezése? Ki számíthatná ki az árvizek pusztításait, melyek az Alföld termését és jólétét veszélyeztetik? Megoldás csak egy van, vízgazdaságunk további egységes kezelése. A vízszabályozás nem ismer mesterséges határokat. Az 1920-ban folytatott béketárgyalások (más megoldás nem lévén) oda vezetlek, hogy Magyarország egy Nemzetközi Bizottság felállítását javasolta, melynek feladata az egész folyamrendszer egységes igazgatása. Az árvizek növekedését csökkentő intézkedések három csoportba sorolhatók: 1. A kopárok befásítása, vízmosások megkötése, a meglevő erdők kímélése. 2. Völgyzáró gátak építésével a víztárolás fokozása. 3. Az alsó szakasz szabályozása. Ma Csonka-Magyarországon csak a harmadik védintézkedést áll módunkban végrehajtani. Vájjon Románia kímélni fogja-e erdőit az Alföld kedvéért, azt nem tudjuk. De az 1925. évi békési (vésztői) árvíz tanulságai semmi esetre sem adnak kedvező perspektívát.