Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)

1. füzet - I. Dr. Schmidt Elek: A vízszabályozás fejlődése és jelen állása Magyarországon

78 Számolni kell ezek alapján a Tisza árvízszínének emelkedésével. A leg­kedvezőtlenebb árvízszínemelkedések akkor fejlődnek ki, hogyha véletlen folytán az egyes mellékfolyók maximális árvizei a Tisza kuiminálásával találkoznának. Az árvízszín emelkedésénél jelentékeny szerepet játszanak a Tisza vidé­kén történt lecsapolások, patakszabályozó és mocsárkiszárító munkák. A hegyek lábánál összegyűlő vizeket mint pl. a Szennát, Blattát, a Szamos—Tiszaszöglet ereit csatornázással lecsapolták. Számos lassú folyású patak, szabályozás előtt vizét csak a Tisza áradásainak levonulása után ontotta a főfolyóba, most pedig ennek árhullámát növeli. Meg kell még említeni, az erdők letárolását. Törvényeink előrelátó intéz­kedései e téren nem lettek kellő eréllyel végrehajtva. A vizek gyors levonulását a kopár területek befásításával és a vízmosások megkötésével kell lassítani. Mindezekből kitűnik, hogy amint Tellyesniczky mondja az árvízszin emelkedé­sek „ nem a folyószabályozások sikertelenségének, hanem annak, a következ­ménye, hogy a Tiszavölgyben az ármentesítéseket kevés kivétellel befejezték és az árvizek szétterülésének elejét vették." 10 9 A Tiszaszabályozás jövő feladata az alsó szakasz vízlefolyási viszonyainak javítása. 14. A magyar folyamhajózás. A folyószabályozás szoros összefüggésben van a hajózás fejlődésével. Az utóbbi annyira rá van utalva az előbbire, hogy szükségesnek tartom egész váz­latosan kiterjeszkedni hajózási viszonyainkra is. Nemcsak a folyószabályozás van kihatással a hajózásra, hanem a hajózási forgalom kívánalmai is vissza­hatnak a szabályozásra. Különösen a XVIII. században és a XIX. század elején mikor a viziutak voltak a fő forgalmi vonalak, egyenesen a hajózási forgalom szüksége, szállítási lehetőségek teremtése diktálta a folyószabályozást vagy csa­tornaépítést. Tehát a hajózás úgyszólván —• ha szabad azt mondani — feltételezi a szabályozást, viszont a mederszabályozás a hajózás érdekében történik. A hajó­zási érdekek fejlődése, a forgalom kialakulása, fellendülése némi fényt vet víz­szabályozásunkra, a különböző időkben felvetődött kérdések megoldására. A magyar hajózási forgalom természetszerűleg a Dunán fejlődött kezdet­től fogva a legélénkebben. Egyrészt azért, mert a legnagyobb folyó és iránya a többinél sokkal kedvezőbb, másrészt mert a magyar medencének csaknem min­den számottevő vizei betorkolnak. A hajózási forgalmat közvetíti, magába gyűjti. A különböző időkben, a fejlődő forgalom irányai új meg új utakat törtek, hosszabb-rövidebb ideig bizonyos folyókat, csatornákat domináltak. A hajózás a XVIII. században sok vesződséggel, bajjal és veszedelemmel járt. Különösen a folyó árja ellen, a felfelé való vontatás nagy költségbe került és hosszú ideig tartott. A rohanó folyók kanyargós, zátonyos szakaszain azon­ban a hajók lefelé való vezetése sem volt csekélység. Sokszor megvártak egy-egy nagyobb árhullámot, hogy annak tetején gyorsabban leérjenek. A hajókat felfelé a folyópartról lovakkal vontatták. Rendesen két hajót kötöttek össze. A kormányzást elől hátul két-két kormányrúddal végezték. Két 10 9 Tellyesniczky János: A Tisznvölgy árvizei és ármentesftése. Vízügyi közlemények, 1923. I. füzet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom