Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)
2. füzet - VII. Kenessey Béla: A hévizi melegforrás
105 a tölcsér mélysége a majdnem változatlanul 108'94 m tengerszínfölötti magasságú tóvízszín alatt 38 m. A víz hőmérséklete a mélység, a mérés helye, továbbá az időszak szerint változó. A legrégibb irodalmi adat szerint a hőmérséklet 40 : C-ig emelkedik. Lovassy mérése szerint nyáron a tó egész felületén 82°—38° C, ami hűvös időben leszáll 32°—33° C-ra. A közepes mérséklet nyáron átlag 34 '—35° C, hosszú ideig tartó meleg időben 36°—38° C, igen tartós melegben pedig 38° 0. Télvíz idején a forrás fölött a felületi hőmérséklet 27°—30'5° С, a széleken pedig 26°—29"5° C. Lovassy a víz termikus hőfokának okául kétféle lehetőséget állít fel. Az egyik szerint a forrás olyan mélységig lehatoló közlekedőcső, amit a környék csapadéka A tó hoszszelvénye. táplál, a másik szerint pedig az északon és keleten közelfekvő, legfiatalabb bazaltvulkánosság utóhatása, s a víz nagy mélységéből származó juvenális eredetű. Érdekesnek tartjuk a bevezetésben említett nagy mű első kötete hatodik részének függelékében közölt Jordán Károly-féle keresztszelvény-rajz kicsinyített képének bemutatását is. Ebben a rajzban Lóczy Lajos kiegészítése szerint az észak-déli metszet van feltüntetve, s benne az egyes betűk jelentése a következő: a a korparéteg, b berek, vagy tőzegesfold, с tőzeg, d szürkésfehér tavi krétásagyag, e homokos agyag, f kékesszürke homokkő, váltakozva homokos agyaggal, g dolomitkavics, h törmelék a forrástölcsér fenekén, i szemcsés homokkőpad, x feltételezett törés. Lóczy megállapítása szerint a víz felszíne alatt 10 m mélyen egy homokkőpad nyúlik ki mintegy 2 m-re az alatta levő kékesszürke homokos agyagpala fölött. A kőpadon dolomitkavics hever. A kőpad alatti függélyesfalú agyagpala hasadékain tör ki a víz a korpával együtt és pedig legerősebben mintegy 12"5 m mélységben. A kitörés folytán előálló áramlást az ábra szemléltetően tünteti fel, ami természetesen magyarázata egyrészt a hőmérséklet változásának a különböző helyeken, másrészt pedig annak, hogy mért változik a helyek szerint a víz oldott mésztartalma is. Weszelszky Gyula szerint a víz, a tőzeges üledék, valamint az utóbbiból származó gázok radioaktívek. Hiányos volna ez a rövidre fogott ismertetés, ha az említett nagy mű nyomán a tó különlegességéről, a tmdérrózsákról nem emlékeznénk meg. Kiválóan díszlik benne az indiai viirös lótusz hosszúvirágú alfaja: a Nimpliaea rubra longiflora nov• subsp. A tó nem eredeti termőhelye ennek a gyönyörű lótusznak, hiszen úgy telepítette oda
