Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)

2. füzet - V. Csermák Kálmán: A szegedi m. kir. folyammérnöki hivatal kezelése alatt álló Tisza- és Maros-folyószakaszokon végzett szabályozási rőzseművek építési módjának ismertetése

85 A gerendákat közbülső, félére állított pallókkal és levert karókkal rögzítjük az elmozdulás ellen. A pallók teteje színei a gerendák felső lapjával. Most már a két szélső gerendán a különböző magasságú sátraknak megfelelő beosztást csináljuk meg, a kijelölt helyeken a gerendába befúrunk, a furatokba vastag (20 cm hosszú) szegeket beállítunk és a sátor magasságának megfelelően 50—70 cm távolokban a szegekhez a vastag huzalt (vezérdrótot) kifeszítjük (38—42. számú). Ha a sátor' nem egyforma magas, hanem trapézalakú, akkor az alsó végénél a gerendákra fektetendő gerenda is ferdeirányú lesz (7. sz. ábra a—b oldal) és ehhez hozzászorítva megkezdjük a kifeszített vastag drótokra a rőzseszálaknak] egyenként, esetleg vékonyabb vesszőknél kettesével való elhelyezését és vékony (20. számú) lágyított vassodronnyal a vastag huzalhoz hozzáfonjuk. 6. ábra. Midőn a lap méret szerint elkészült, a legfelső szélét a vezérdróttól 10 cm távolra palló mellett baltával egyenesen levagdossuk. Két teljesen azonos méretű ilyen sátorlap alkotja a sátor oldalát, melyeket egymásra fektetünk és mindkét oldalán a legfelső vezérdrót mellé egy-egy erősebb szál vesszőig téve, a két lapot felső részükön vékony huzallal egymástól minden 50 — 50 cm távolságban összekötjük. Ezek után az összekötött két sátorlap alsó végét 2'0 m-re széthúzzuk és keresztirányban az alsó vezérdrótra minden 60—70 cm távolságban egy-egy 8—10 cm vastag, 2'20—2'30 m hosszú botfát helyezünk. E botfákra fekszik a sátorfenéklap. A mindenkor téglalapalakú sátorfenék épen úgy készül, mint az oldallap. Vezérdrótjaik mindkét oldalon mintegy 30—40 cm-rel hosszabbak a lapnál, hogy a fenékfaz oldallapokhoz és a keresztirányú botfákhoz legyen kötözhető. Ezt a vázat most négy ember a már beállított munkatutajra viszi. (8. sz. ábra.)