Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)
2. füzet - III. Németh Endre: Vízállások és vízmennyiségek összefüggése
55 es [ce-2] = [cc-1] — г [be-1] = 4-59398 [et-2] =• [et • 1] — г 1] =19756 végül Z = ^ = 4-300 [cc-2 A további eljárás most az lenne, hogy a normális egyenletekben az ismeretleneket ciklikusan felcserélnénk, azaz minden egyenletben előre írnánk a JZ'-t tartalmazd tagot, utána az X-et és végül az F-t tartalmazó tagot, vagyis az átírás után /aa] szerepét átvenné [ac], [ah]-ét [aa], /ас]-ét [ab] stb. és az iménti reduktiós eljárást ismételve kapnánk Y-t, végül X-et. Miután azonban mérési adataink természeténél fogva a pontosság ilyen arányú fokozása cçltalan lenne, azt az eljárást követjük, hogy a Z imént nyert értékét a normális egyenletek közül valamelyik kettőbe behelyettesítve az X és У-га nyert egyszerű két ismeretlenű egyenletrendszert az ismert eljárások bármelyikével kiszámítjuk. így kaptuk X és У értékeit esetünkben is : X = 8 • 45, Y= 63-402. Ha már most X, Y, Z értékeit a Q = X+Yh + Zh" függvényalakba helyettesítjük, kapjuk az áradó kategóriára érvényes függvényt: Q = 8-45 + 63'402h + 4'3h 2. Meg kell jegyeznem, hogy a számításokat ennél az eljárásnál nem ajánlatos logaritmus-léccel végezni, mert könnyen lényeges hibát követhetünk el. Miután pedig aránylag sokszámjegyü számokkal kell dolgozni, az eljárás igen fáradságos és csak oly esetben indokolt, ahol a mérési adatok grafikus ábrázolásával már meggyőződtünk arról, hogy az adatok különösen jól simuló görbét mutatnak. Hogy a levezetett függvény mennyire simul a mérési adatokhoz, arra nézve az alábbi táblázatos összeállítás nyújt felvilágosítást, melyben /\Q-viû az abszolút eltérést, /ICf/o-al pedig a viszonylagos eltérést jelöltük: h = 1-50 1-92 3-02 3-78 4-59 Q számított — 113 145-9 239 310 390 Q mért . . . — 111 140 252 313 382 AQ = +2 +5-9 —13 —3 +8 AQ°/» • • • = 1-8% 4-2 % 5'4% IV. 2%, Tekintettel arra, hogy az eltérések nemcsak a mérési hibákból, hanem az áradás különböző intenzitásának befolyásából is származnak, az eredményt kifogástalannak minősíthetjük. A legnagyobb százalékos eltérés a h = 3'02 vízállásnál mutatkozik. Ha megnézzük a fejezet elején levő összeállítást, láthatjuk, hogy ennél a vízállásnál a mérés alatt óránként 12 mm-t emelkedett a vízszín, az áradás intenzitása tehát a legnagyobb volt, az eltérés nagyságát tehát ez is indokolja. Alkalmazzuk most ugyanezekre az adatokra közelítő eljárásunkat. Elsősorban is X értékének fölvételét kell elintéznünk. Mint láttuk, ez tulajdonképen nem egyéb, mint a h = 0 vízmérce leolvasásához tartozó víztömeg. Az 1904. VIII. 24-én végzett 14. sorszámú mérés h = —0'02 vízálláshoz Q = 9 m 3/sec-ot mért. Ezt fogadhatjuk el a X közelítő értékéül.
