Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)

2. füzet - II. Böhm Woldemár: A hídépítés hidraulikai kérdései

37 hasonlítható közvetlenül össze. Utóbbinál nagyobb a fellépő szívóhatás és így az üregelés is. Valószínű azonban, hogy a duzzasztás szempontjából egyébként kedvező csúcsíves alsó végződés alkalmazása célszerűnek fog mutatkozni. A kísérleteim eredményéről fölvett rétegrajzok, pillérmenti hosszmetszetek és keresztszelvények a különböző pilléralakok összehasonlítására közvetlenül alkalmasak. Látható belőlük, hogy a derékszögű négyszögű alaprajznál sokkalta nagyobb a kiüregelés, mint a többi alakoknál és legkedvezőbb a helyzet csúcsíves pillérnél,

9 A mondottakból következik, hogy azt a síkot, amelyben a pillér vízszintes metszete a derékszögű négyszögbe megy át, nem a nidlvíz közelében, hanem célszerűen a fenékszint alatt kell felvenni abban a mélységben, ahol a kiüregelés megszűnik. Szerkezeti szádfalaknál pedig a körülzárolás a vízfolyással szembenfekvő oldalon ékalakú vagy félköríves legyen. (Amint azt például a legújabb Larssen-vaspalló katalógus is mutatja.) Meg kell még említenem a pillérek kimosás elleni védelmét. Míg régebben ezt egyszerűen köröskörül elhelyezett kőhányással oldották meg, ami a keresztszelvény további szűkítésével és a víz támadási felületének növelésével csak ártott, ma már Engels nyomán az a felfogás uralkodik, hogy 1. csak a pillérfő védelme indokolt, 2. a kiüregelés helyét a fenékkel színélőn kell kővel kitölteni. A kövek közt az ütközés eleven ereje rombolás nélkül súrlódási veszteséggé alakulhat át, a szelvényszűkítés pedig így elmarad. A pillérek alámosását ütközési folyamatnak mondottam. Az ütőerő a támadási felülettel arányos. Ebből következik, hogy, ha a híd iránya rosszul van választva és a sodor ferdén kapja a pilléreket, nemcsak a hajózás lesz nehézkes, illetve veszedelmes) hanem a lúd állékonysága is fokozottabban van veszélyeztetve. Ezért a híd tervezésénél nem a mederszűkítéssel okozott duzzasztás nagysága, nem a keresztszelvényben való tervezés a legfontosabb — (hidrualikai szempontból csupán ezt szokták tekinteni) —, hanem döntő fontosságú az eddig teljesen elhanyagolt helyszínrajzban : a vízszintes vetületben váló helyes irányválasztás. Ha az állékonyság a ma szokásos mély alapozások mellett nincs is veszélyeztetve, helyes irányválasztással a pillérek fenntartási költségei bizonyára csökkenthetők. Mozgó medrií folyóknál a sodor iránya változó, ezért annak biztosítása a híd környezetében feltétlenül szükséges. A folyamszabályozás eszközei között nagyobb vízfolyásoknál is bizonyára akad erre megoldás. Csak az a fontos, hogy a híd környezetének szabályozását a hídépítés szerves tartozékának tekintsük. Összefoglalás. Az elmondottakat mégegyszer röviden összefoglalva, hidak tervezésénél hidraulikai szempontból legfontosabbak a következők: 1. Az irány megválasztása és a nyílások kiosztása. Az elsőre támpontot egész kis hidaknál a helyszínrajz, fontosabb esetekben a meder rétegterve, esetleg a modellkísérlet adhat. A nyíláskiosztásnál a helyszínrajz, hosszelvény és keresztszelvény együtes szemlélete alapján az lesz irányadó, hogy a sodorvonal eddigi helyéből ki ne téríttessék. Többnyílású ártéri hidaknál tekintettel kell lenni úgy a kisvizi, mint az árvízi sodorra. Kényesebb esetekben keresztfolyások elkerülése céljából laboratóriumi kísérlet végzése 9 A kísérletekkel csupán relatív összehasonlításokat kívántam tenni, ezért a pillérméretek, vízmennyiség, sebesség, hordaléknagyság stb. mindig megegyeztek. Léptékszerű átszámításokra és a kiüregelés mélységét illető, a valóságra vonatkozó következtetésekre eredményeim természetesen nem alkalmasak, ilyesmi nem is lehetett célom.