Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)

2. füzet - I. Kenessey Béla: Kvassay Jenő halálának tizedik évfordulójára

К VA S S AY JENO HALÁLÁNAK TIZEDIK ÉVFORDULÓJÁRA. írta: KENESSEY BÉLA. Tíz evvel ezelőtt, 1919 június 6-án húnyla le örökre szemét nemcsak a magyar vízimérnöki karnak, hanem az egész magyar mérnökségnek is minden időkre kimagasló alakja, ragyogó csillaga, büszkesége: Kvassay Jenő. Tíz év vajmi kevés a nemzetek, de annál több az emberek életében. Ennyi idő alatt már alapos munkát végez az emberiségnek egyik legnagyobb áldása: a feledés, ami fokozatosan, lassan kitörli a kellemetlen emlékeket és csak azokat hagyja meg, amik inkább deriis oldalát mutatják a múltnak. Az ilyen feledés valóban áldás ! De van a feledésnek két további faja is. Az egyik az a jótékonynak mondott fátyol, ami azoknak a tetteit homályosítja el, akik pedig a legnagyobb mértékben rászolgáltak arra, hogy a feledés meg ne mentse őket az emlékezéstől, mert : „Mi nem felejtünk — nem felejthetünk !" A másik fajta 1*