Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)

1. füzet - IV. Kisebb közlemények

119 Az erre alapított Engels-, Boss-, Johnson- és Groat-íéle képletek valamennyien a következő egyszerű alakra hozhatók : 2N

J-N-R» = B

2 4) amibe az N és В fenti értékének betevése és t

2 szerint való megoldása általában a következő alakra vezet: 5) V, I/ V. ( V

2. II. A í'enti elvtől eltérően Unwin tanár az impulzus- tételből indulva Isi a súrlódás és esés figyelmen kívül hagyása mellett azt mondja, hogy nem az energiasík, hanem az erősík marad az ugrás előtt és után változatlanul tehát, a már említett 2. és 3. egyenlet áll, s amikre állanak a már tett megjegyzések. Ha most már a 2 2 Г— qV

l I ^ —- (p'2 I ^ g 2 ~~ 2 egyenletet t» szerint megoldjuk, a megoldás , _ h A t* 2t

l

V\ 6) lesz. IIa ebben ismét alkalmazzuk az N és 11 éri ékeket, az egyenlet általános alakja a következő: № + N = 211* 7) Dr. Safranez az előbbi kétféle elmélet közti különbséget a megadott q vízmenynyiséghez megrajzolt H és К magasságok ábrázolásával kapcsolatban végzett laboratóriumi kísérletek kapcsán mutatja be. Ábrázolásában a vízmélységeket a vízszintes tengelyre, a lí és К értékeket pedig a függélyes tengelyre rakja fel. Ilyen formán minden t értékhez kiszámítva a H és К értékét, mindegyikre egy-egy lefelé domború görbét kap, amiből az összetartozó értékek minden nehézség nélkül leolvashatók, dr. Safranez igazolván a második csoport helyességét, egyben alkalmazva a következő megjelöléseket : Vy = az a határszélesség, ami fölött az áramlás lövellésbe megy át, t

g — az előbbi határsebességnek megfelelő vízmélység, megállapítja, hogy az energiasík minimális magassága 5 2 8> lf — — t 1

1 mm — 2 az erősík minimális magassága ptdig s hogy minden esetben _3 9> -Kinin — y tg t

9 = és az összetartozó értékek. 3 10) 3