Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)

1. füzet - III. Fischer Frigyes: Tógazdaságok

110 beszerzése. Nagyon megkönnyítette a helyzetet az 1925. évi XL1I1. t.-c., mely a halászati törvény módosítása révén a tógazdaságokat az öntözésekkel egyforma kedvezményben részesíti. Az ipari vízhasználatok, rendesen kis értékű őrlő malmok, a tógazdaságok létesítése során a víz elvonásának ürügye alatt olyan követelésekkel szoktak elöállani, hogy azok teljesítése a lehetetlenséggel határos. Holott ha jól megfontoljuk, a tógazdaság tétesítése az ipari vízhasználatok üzemét károsan nem is érinti. A tavak megtöltése decembertől március hóig terjedő idő alatt történik, amikor a vizeknek a visszatartása a tógazdaság alatti szakaszra csak előnyös lehet; a tavasszal összegyűjtött vizet pedig őszszel, tehát rendszerint legkisebb vízállások esetén, éppen az őrlési idényben, lassan bocsátja le a tógazda, ami az alábbi vízhasználatokra feltétlenül előnyös. A tavak megtöltésére szükséges vízmennyiség átlagban 1.0 m-es borítást számítva, kat. holdankint 5755 nv. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy 100 kat. holdas tógazdaságot 333 l/sec hozamú patak vizével 20 nap alatt lehet megtölteni. Mivel pedig a töltést decembertől március hó végéig, tehát 120 nap alatt csak lassanként hajtjuk végre, könnyen belátható, hogy a tógazdaság vizének megszerzése félig-meddig normális csapadék viszonyok mellett fejtörést nem okoz. Az elszivárgás révén alig hárulhat az alábbi vízhasználatokra kár, mert az elszivárgó vizek a völgy alábbi szakaszain legtöbb esetben mégis csak felszínre kerülnek, s így ha mindezt jól meggondoljuk, a tógazdaság létesítését az alábbi vízhasználatok szempontjából inkább előnyösnek, mint károsnak kell minősítenünk. Egyedül a párolgás okozta vízveszteség lehet vitatható. Ha azonban ezt a kérdést is gondosan szemügyre vesszük, rájövünk, hogy legtöbb esetben ez sem okoz nagy értéket jelentő kárt. Tudjuk ugyanis, hogy a tavakat nedves, sásos területeken létesítjük. Ily felületek párolgása pedig mindig nagyobb, mint a tiszta víztüköré. Tehát a tógazdaság víztükre a párolgás folytán előálló vízveszteséget nem fokozza. Egyébként mennyi ez a vízmennyiség? Június hótól augusztus hó végéig 10 évi átlagban kereken 300 mm. Ezt pedig kat. holdankint és másodpercenkint 0.17 1 víz pótolhatja, azaz 100 kat. hold párolgás okozta veszteségét másodpercenként 17 1-rel lehet pótolni. Olyan csekély vízmennyiség ez, amelyet az ipari vízhasználatoknál szokásos alacsony hatásfokú berendezések alig éreznek meg. Az 1925 : XLIII. t.-c. a vasárnapi víznek a tógazdaságok részére való átengedésével jelentékenyen megkönnyítette a párolgás okozta veszteség pótlását, mert ez a vízmennyiség rendesen feleslegesen elegendő a pótlásra. Újabban már a tervezésnél ügyelünk arra, hogy a tavak vízmélysége 1.20 —1.50 m legyen, amiáltal az elpárolgás vesztesége legtöbbször pótlás nélkül is elviselhető. Még csak arra térek ki, mibe keriil a tógazdaság létesítése és mennyi a tógazdaság hozama? Az utóbbi években, az ország különböző vidékein jórészt házi kezelésben létesített tógazdaságok kat. holdankint 400—500 P-be kerültek. Ilyen befektetést könnyen beláthatóan csak megfelelő jövedelmezőség melleit szabad kockáztatni. Ha figyelembe vészük a nehéz pénzviszonyokat, a tógazdaságot létesíteni óhajtó gazdát ugyacsak lelkiismeretesen kell tájékoztani, nehogy ebbe a gazdasági ágba vetett vérmes reményei keserű csalódást okozzanak.