Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)

1. füzet - I. Dr. Schmidt Elek: A vízszabályozás fejlődése és jelen állása Magyarországon

10 A komolyabb irányú vízszabályozási kísérletek a XVIII. század elejére esnek. III. Károly 1722-ben Belga mérnökökkel vízszabályozási terveket készíttet az alföldi folyókról. Az 1723. évi CXX. t. с. a folyók hajózhatóvá tételére és csatornák létesítésére vonatkozólag tartalmaz kevésbbé konkrét adatokat, amennyiben utasítja a helytartótanácsot, hogy tervet dolgozzon ki és terjesszen elő, milyen legyen az ország közgazdasága. Gondoskodjék továbbá a kereskedelem elősegítése szempontjából szükséges folyók hajózhatóvátételéről és csatornák építéséről. Mária Terézia, aki számos uralkodási ténykedésével segítette elő nemzete boldogulását, nem feledkezett meg Magyarország közgazdasági követelményeiről sem. Uralkodása alatt egész sorát adták ki a királyi és helytartótanácsi rendeleteknek. Elvi jelentőségű határozatokat tartalmaz az 1751. évi XIV. t. c. A káros vízimalmok megszüntetéséről szól. Azt mondja, hogy az országban kevés folyó van. ahol a mederbe épített malomgátak a víz folyását ne akadályoznák. A folyók gyakori kiáradásai sok esetben a malomgátak jelenlétének tulajdoníthatók. A megáradt folyók éppen a partok szomszédságában levő legtermékenyebb vidéket pusztítják el kiöntéseikkel. A malomgátak azonban a hajózás és tutajozás szempontjából is károsak. Ezért rendeli el a törvény a folyómedrekben levő malomgátak lebontását, illetőleg olyan elhelyezését, hogy ne álljanak a hajózás vagy vízfolyás útjában. Ha a földesurak vonakodnának káros malomgátjaik lebontását végrehajtani, úgy a vármegyei tisztviselők kötelesek arról gondoskodni. Az ugyanezévi XX. t. с. a Vág folyó Galgóc melletti szabályozásáról intézkedik. Az 1764—65. évi XIX. t. c. megújítja az 1723. évi XV. t. c.-ben foglaltakat és a Garam hajózhatóvá tételét rendeli el. A helytartótanács felhívja Liptó, Árva, Turóc és Trencsén vármegyéket a Vág folyó gátjainak vízmérnök tervei szerint való felépítésére. Az 1772. évi nagy árvíz, a szabályozás terveinek elkészítését ismét felszínre vetette, mégis e tervek megvalósulása csak sokkal később következett be. A helytartótanács vízügyi iratainak legérdekesebb része a Sárvíz szabályozására vonatkozik. Ezek között van Böhm Ferenc, gróf Esterházy mérnökének terve a Sárvíz csatornáról, melyet 1779-ben elkészítve megépített. A Sárvíz, az ebbe torkoló Sió és Kapós mintegy 150.000 kh. területet borított el vizével Veszprém, Fejér, Tolna és Somogy vármegyékben. Ez a nagy terület legfeljebb a nád értékesítésével hajtott hasznot tulajdonosainak. Az állott, poshadt víz ezerféle kórokozó baktériumnak adott tanyát, melyek az egészség megrontói lettek. Mária Terézia volt az első, aki a Sárvíz lecsapolására 1772-ben királyi biztosokat nevezett ki. A földesurak és vármegyék saját belátásuk szerint külön-külön ásattak csatornákat, végeztek lecsapolásokat. A nagy költséggel és buzgalommal megkezdett munka megfelelő egyetértés hiányában kellő eredményre nem vezethetett. A vállalkozási kedv alábbhagyott, a megoldás lehetetlennek látszott, folytatása későbbi időkre maradt. Nem sokkal később foglalkoztak a Hangság lecsapolásával. A 34.000 hold kiterjedésű Hangság lecsapolása céljából 1797-től 1813-ig egy 34 km. hosszú csatornát ástak. Majd pedig több mellékcsatorna létesítésével a Fertő tóval is összeköttetésbe hozták. Az országos levéltár okmányai arra mutatnak, hogy az említett Vág—