Vízügyi Közlemények, 1929 (11. évfolyam)
1. füzet - III. Fischer Frigyes: Tógazdaságok
107 A barátzsilip legtöbb esetben nem képes a patak mindenkori vízhozamát elvezetni, azért a tavakba kerülő árvizek levezetéséről külön árapasztó útján kell gondoskodnunk (4. ábra). Nagy feladat ez, mert az utóbbi idők tapasztalatai, az 1924. évi nyári felhőszakadások alkalmával előfordult töltésszakadások nagy óvatosságra intenek. Nem szabad az árapasztók nyílásánál takarékoskodnunk, mert a töltésszakadás nemcsak a töltést, hanem a halat is elviszi. Ezenfelül a kiöntés az alsóbb terület vagy vízmű tulajdonosa részéről igen kellemetlen kártérítési pereknek lehet okozója. A műtárgy megépítésének műszaki része rendesen nem nehéz, mert az árapasztókat hacsak lehet a töltések végén, a magas részekbe való bekötésnél, termett talajon helyezzük el; ezért alapozási nehézségek nem igen fordulnak elő. Inkább az árvízmennyiségek meghatározásánál bukkanunk nehézségre, s hol a vízgyűjtő terület nagysága, hol a zárt völgyszelvényekben talált és mért árvíztömeg, hol a közeli hidak nyílása adja meg a támpontot az árapasztók nyílásszélességének meghatározására. Fokozza a nehézséget az, hogy az árapasztó küszöbét a tó vízszine alá mélyen nem tehetjük, mert a táblával zárható árapasztó, magas vízoszlop esetén nagy vízveszteség forrása lehet. Ezért hacsak lehet, a küszöböt a tó vízszine alá 0.50 m-nél mélyebbre nem igen tesszük. Minthogy ilymódon az árapasztón keresztülfolyó víz magassága adva van és átlag 0.80 m lehet, amint egy kissé nagyobb vízgyűjtő területű patakkal van dolgunk, igen sokszor nagyon széles nyílást kapunk. Mégsem szabad a nyílással takarékoskodnunk, mert igen megbosszulhatja magát. Az árapasztót luilrács egészíti ki, egyrészt hogy halaink el ne ússzanak, másrészt hogy a patak vadhalai vagy ragadozói a tóba be ne jussanak. A halrácsokat kertbe erősített favagv leginkább vaspálcákból állítjuk elő, különösen ügyelve arra, hogy az átfolyási szelvényt a halrács révén ne szűkítsük s hogy árvizeknél a gazzal való eltömődés megakadályozására állandóan felügyelet alatt legyenek. Nagyobb patakoknál, melyek jelentékenyebb árvíztömegeket hoznak, az egész völgyet nem lehet elzárni. Ilyen tógazdaságnál a patak mindkét partján, a mederrel párhuzamosan fekszenek a töltések, egymástól oly távolságra, hogy azok közt az árvíz könnyen levonulhasson. (5. ábra.) Ily esetben a tavak megtöltése nem történhetik az eddigi egyszerű módon, hanem ekkor a patak medrébe duzzasztómüvet kell építeni s ettől kiindulóan mindkét parton tápláló5. ábra. Tógazdaság a patak mindkét partján.
