Vízügyi Közlemények, 1928 (10. évfolyam)

1. füzet - IV. Habekoszt Alajos: A permetező öntözés

l) V kedvezőtlen viszonyok között végzett megfigyeléseim szerint az elérhető csekély erőmegtakarítások egy újabb szerkezet közbeiktatásából és kezeléséből eredő költségekkel és vesződséggel fel nem érnek. A permetező-öntözéseknél ott, ahol a különleges helyzet miatt földalatti vezetékek indokoltak, az öntött vascsövek alkalmazása nem járt a legjobb tapasztalatokkal. Eltekintve a nagy költségektől, a csövek a legritkábban elkerülhető vízlökések ellen nem eléggé biztosak. Különösen kényesek az ólomtömítések. Biztonsági szelepek jó szolgálatot tehetnek, de működésük nem eléggé gyors. Víztornyokból, városi vízvezetékekből táplált öntözéseknél használatuk kevésbbé veszélyes. A permetező-öntözés akkor a leghatásosabb és leggazdaságosabb, lia a vízadagolás a talaj vízbefogadó, víznyelő képességével mindenkor arányban áll, más szóval, ha a vízporlasztók az idő legkisebb egységében is csak annyi vizet szolgáltatnak, amennyit a talaj tócsák és elfolvás nélkül elnyel. Ilyenkor a vízveszteségek a legkisebbek és trágyakilúgozások sincsenek. A szakirodalom és a gyakorlat percenkint 0.5—1.5 milliméter csapadéknak megfelelő vízadagolás — esőintenzítás — mellett foglalt állást- A legkisebb érték agyag-, a legnagyobb könnyű homokra érvényes. Történtek ugyan kísérletek az esőintenzítás fokozására, de a velejáró hátrányok miatt a gyakorlat hamarosan visszatért a fenti határokhoz. A beveztésemben említett értekezésem óta piacra került újítások közül a nálunk Zala név alatt forgalomba hozott öntöző berendezés a vízelporlasztásban különbözik az ismertetett szerkezettől. Veleje egy saját hossztengelye körül forgatható csővezeték, melyből a víz megfelelően kiképzett nyílásokon lép ki vékony sugarak alakjában. A csövet egy vízmótor forgatja hossztengelye körül, amivel egyúttal a kilépő vízsugarak iránya és helyzete állandóan változik, olyan értelemben, hogy a csőből kilépő vízsugarak a csőre merőleges síkban ide-oda lengenek. A kilengés szélső állásaiban a vízsugarak a csőtől kétoldalt mért 7—8 m. távolságig érnek, miért is az ide-oda lengés folytán a cső mindkét oldalán összesen 14—16 m. szélességű területsávot öntöz meg egyszerre egyenletesen. A vízmotor automatikusan működik. Vízadagolása az összes ismert szer-