Vízügyi Közlemények, 1928 (10. évfolyam)
1. füzet - III. Trummer Árpád: Az Alföld öntözése
l) V A vízbért a költségirányzatban átlagosan kat. holdanként 1000 K-val vettük számításba. Természetesen a vízbér ezen átlaghoz képest a területek minősége szerint alacsonyabban, vagy magasabban volna megállapítandó. Az adókedvezményi idő lejárta után — amennyiben addig a pénz vásárló ereje növekedik — a vízbérek megfelelő csökkentése következnék be. A magántőke túlzott követelésének megakadályozása ilyenkor az állani feladata volna. f) Nagyfontosságú volna a mezőgazdasági szövetkezetek létrehozása is az öntözések és vízigazdaságok szempontjából. Ezt a mezőgazdasági kamarák révén állana módjában a földmivelésügyi kormányzatnak elősegíteni. Esetleg az ily szövetkezetek a már leírt adókedvezményeknél fokozottabb adókedvezményekben részesülnének. * Ha az alföldi nagy csatorna teljes hosszában épülne ki, az esetben a hajózás érdekeit jobban szolgálná. A tiszamenti terméketlen területek öntözése már az első építési fok létesítésével is bebiztosítható, de a felsőbb Tiszavölgy és a Kőrös vidék vízi úttal való összeköttetése csakis a teljes kiépítéssel válnék lehetővé. Ez esetben az állam érdekeltségét, illetve anyagi hozzájárulását növelni kellene, mert a főként hajózásra szolgáló alsó rész kevésbbé jövedelmező s így e szakasz építő költsége a felsőbb szakaszra teherként nehezednék. A hajózó csatorna hordereje csakis az integer Magyarország visszaállásakor fog teljesen érvényesülni, módot nyújtva arra, hogy a Felvidék fája, szene, építőköve víziúton jusson a Tisza balpartjának kultúrált vidékére. Hisszük, nincs messze azon időpont, mikor visszaállanak a régi határok, s a Felvidék nyersterményei és az Alföld búzája megkezdik korlátmentes, szabad kicserélődésüket. Ezen időpontban pedig nagy jelentőséggel bírna az Alföld nagy öntöző- és hajózó csatornája. Hangsúlyoznunk kell azt is, hogy az öntöző csatornákat létesítő magántökét — a vállalt nagy közgazdasági jelentőségénél és horderejénél fogva — nem tekinthetjük rideg üzleti vállalkozásnak. Viszont az állam támogatása is csak addig terjedhet, míg azt ezen nagyfontosságú müvek kiépítése megkívánja, de nem szolgálhat arra, hogy a részvényesek indokolatlan meggazdagodását és az üzleti spekulációt támogassa. Azon lehetőséget, hogy az öntöző csatornákat az állam maga létesítse, nem is vettük figyelembe. Ennek két oka van. Egyik az, hogy a magyar állam jelenleg s talán a közel jövőben sem lesz abban a kedvező helyzetben, hogy ilyen beruházásokat létesítsen, s lia meg is tehetné, a magántőke fürgébb és életrevalóbb. tehát ily alapon gyorsabb végrehajtást remélhetünk. Többtermelésünk pedig ugyancsak megkívánja a mielőbbi munkát és tevékenységet! Másik szomorú ok a trianoni békeszerződésben leszögezett és fejünk felett Damokles kardjaként függő jóvátétel, mely nem engedi, hogy az állam oly jövedelmező beruházásokat eszközöljön, melynek jövedelmeit esetleg ellenségeink zsebelik be. Az öntöző-csatornák építése csak a kérdés első felének megoldását adja, a másik rész az öntözések és vízgazdaságok berendezése. A nagyobb vízgazdaságok létesítését és üzemét, illetőleg az állam részérő) nyújtandó erkölcsi támogatást a következőkben véljük körvonalazni: Törvényhozási intézkedések biztosítanák:
