Vízügyi Közlemények, 1928 (10. évfolyam)

1. füzet - III. Trummer Árpád: Az Alföld öntözése

59 20%-nyi rosszabb minőségű szikes tógazdaságnak lenne berendezhető s végül a még fennmaradó 20%-nyi terület pedig a belvizek tározása céljából lenne tartalékolva. Fentiekből nyilvánvaló, hogy e területeknek csak mintegy 60%-a volna vízzel ellátandó, mert a tógazdaságokhoz tartozó halastók megtöltése kora tavasszal, tehát olyan időben történik, mikor az öntözés még nem vette kezdetét, míg a szántóföldek öntözése csak részben lenne szükséges. A kereken 250,000 kat. holdat kitevő területből tehát legfeljebb 150,000 kat. hold igényelne állandó vízellátást. Ennek vízszükséglete 0.6 mp literrel számítva 90 köbméter. Miután azonban ily nagy területen az öntözővíz kihasználása gazdaságosabban történhetik, mint kis öntözéseknél, melyekre vonatkozólag 0.6 mpl-rel számítanak, elegendőnek tartunk 0.5 mpl-t venni alapul s az esetben 75.0 köbméter vezetése válnék szükségessé. Megfelelő beosztás mellett, mivel az öntözés nem történik mindenütt egyidejűleg, a fenti vízmennyiség V2—

1/з-ас1 része a tényleges szükséglet, vagyis 25—37.5 köbméter. Az elpárolgást és elszivárgást is figyelembe véve, állapítottuk meg fentebb a vízszükségletet 40 köbméterben, bár a csatorna 25 köbméter mellett is megfelelőnek tartható. Szükségesnek tartjuk a tiszai duzzasztó mű építésének kérdésére is kiterjeszkedni. Ismerjük azon nehézségeket, melyek a tiszamenti vízépítkezések alapozásánál fölmerültek s tisztában vagyunk azon aggályokkal is, melyek ezen duzzasztó mű létesítésével szemben fölmerülhetnek. Ennek dacára is kiépíthetőnek kell tartanunk, egyrészt a választott folyószakasz miatt, mely ilyen mű létesítésére fölötte kedvező, másrészt feltételezzük, hogy a mű az Alföld északi részén épülvén, ott kellő talajvizsgálatok mellett a folyós homok valószínűleg elkerülhetővé lesz. S mihelyt ezt elérjük, az esetben a 180 méteres gát kiépítése a műszaki tudomány mai állása mellett minden nehézség nélkül végrehajtható lesz, mint külföldi nagyobb folyókon épült hasonló vízerő telepeknél láthatjuk. A duzzasztó művekkel kapcsolatban egy vizierőtelep létesítését tervezzük. mely a vidék eletromos energia szükségletét is fedezné- Átlagos 3.4 1.0 méter esést és 100 köbméter vízmennyiséget használva ki, a turbinák tengelyén 3600— 4200 lóerő volna termelhető. A vizierőtelep csak akkor működhetnék, lia a Tisza folyóban kisvizek vannak. tehát mintegy 6 hónapon keresztül. Az év többi részére megfelelő energia tartalékról kellene gondoskodni. Mivel a gőztartalék fenntartása nemcsak tetemes üzemi költséget igényel, hanem a befektetett tőke is parlagon heverne az év 6 hónapján át, arra a megoldásra jutottunk, hogy a tiszai vizerőtelep tartalékául vizierőket alkalmazzunk. E célra rendkívül alkalmasak a Sajó és Hernád folyókon létesíthető vizierőtelepek. A Sajó és Hernád folyókon létesíthető vizierőtelepek nagy hátránya ugyanis, hogy átlagosan 5 hónapon keresztül csak kis vízmennyiséggel hasznosíthatók, s így megfelelő gőztartalék nélkül problematikus értékűek. A tavaszi és téli hónapokban, tehát akkor, midőn a Tisza folyó árvizei lefolyásra kerülnek, a Sajó és Hernád folyók telepei teljes üzemmel működvén, könnyű szerrel leadhatnák a szünetelő tiszai centrálé részére szükséges 3—4000 lóerőt. Viszont nyári hónapokban, midőn kisvizek vannak a tiszai telep a legnagyobb eséssel működvén, kisegíthetné a Sajó és Hernád folyók telepeit, mely célra 50-100 köbméterre tartalék turbinákat kellene beépíteni.