Vízügyi Közlemények, 1928 (10. évfolyam)

1. füzet - III. Trummer Árpád: Az Alföld öntözése

56 még várható konjunkturális mezőgazdaságot, számításaink arra vezetnek, hogy ma a 40—50 ezer koronás kat. holdankénti összeggel berendezett vízgazdaságokat feltétlenül jövedelmezőnek kell tekintenünk, sőt kedvező esetben még az ennél drágább berendezések is jövedelmezők lehetnek. Megemlítjük egyben, hogy a fenti határokon belül egyes nagyobb vízgazdaságok létesíthetők is lennének. Kiviláglik az elmondottakból, hogy az öntözésekkel kapcsolatos berendezések ma aránylag olcsóbban létesíthetők, mint a világháború előtt, s így tekintettel azon fontos közgazdasági érdekekre, melyek parancsolólag követelik minden talpalatnyi föld kihasználását, oly megoldást kell találnunk, mely az alföldi vízgazdálkodást s ezzel kapcsolatban pár százezer holdnyi terület kihasználását lehetővé teszi. Erre alkalmas módnak mutatkozik a vízbeszerzést megkönnyíteni és a vízemelést a lehetőségig kiküszöbölni. Ide vonatkozó konkrét javaslataink a következők: ad I. A modern vízgazdálkodás lehetővé tételére a magyar Alföldnek a Tisza balpartján levő része egy öntözőcsatorna útján élővízzel látandó el. E csatorna lehetővé tenné, hogy minden nagyobb birtokos sa ját területén rendezhetné be a vízgazdaságot s a kényszertársulás, melynek negativ eredményeire számos példa van, legnagyobb részben mellőzhető volna. A magas vezetésű öntözőcsatorna elkerülhetővé tenné a vízemelést, ami viszont az üzemi költségek apasztásával járna. A szóban forgó nagy alföldi öntöző- és hajózócsatorna Tokaj alatt ágaznék ki a Tiszából és Szabolcs, Hajdú és Jász-Nagykun Szolnok vármegyéken át a Hármas-Körösig vezetne. A hajdúsági, hortobágyi és kúnsági szikesek mintegy 240.000 kat. holdnyi területének öntözésére a később előadandók alapján másod percenként 40 köbméter vízmennyiséget veszünk számításba. Ez a nagy öntözőcsatorna megteremtené a Tisza balpartján levő szikeseken az intenzív gazdálkodást s a nemzeti erők szolgálatába állítaná a jelenleg csaknem hasznavehetetlen teriileteket. Ha nem is ily formában, de hasonló irányban már történtek tanulmányok az Alföld, nevezetesen a Hortobágy egyrészének, mintegy 20,000 kat. holdnak vízzel való ellátására. A tervet a m. kir. földmívelésügyi minisztérium folyócsatornázási osztálya állította egybe s az volt az úgynevezett: Hortobágy vidéki hajózó- és öntözőcsatorna terve, mely szerint a csatorna Tiszalöknél ágaznék ki a Tiszából s több közbeeső ér medrének fölhasználásával érné el a Hortobágy-csatornát. Ennek medrén át jutna el a Berettyó-medréig és abban vezetne tovább, érné el a Hármas-Köröst, melybe Mezőtúr alatt torkolnék be. A csatorna teljes hossza 153 km-ben állapíttatott meg és kisviznél a Tisza folyó vízszínének némi felduzzasztásával 89.83 m. A f. magasságú vízszínnél 10.7 köbméter másodpercenkénti vízmennyiség vezetésére lett volna képes. A csatorna építési költsége a Tisza folyóban tervezett szorító gáttal, a szekrényes csegékkel és egyéb műtárgyakkal együtt 17,235.847 koronában lett előirányozva.

9 Habár a tervet kétségteleneül életrevalónak és helyes úton járónak kell mondanunk, mégis feledésbe merült, minek oka a már fentebb említett köze V. ö. Vízügyi Közlemények XXIII. füzet és köv. lapok.