Vízügyi Közlemények, 1928 (10. évfolyam)

1. füzet - III. Trummer Árpád: Az Alföld öntözése

52 Második térület a Tisza folyó jobbjartján Borsod és Heves vármegyék alsó részét, továbbá Jász-Nagykún-Szolnok vármegye egy részéi és Pest-Pilis-SoltKiskún vármegye felső részét alkotó területek, melyek ugyancsak kis részben szikesek, de kedvezőtlen csapadék viszonyok következtében az öntözés által megjavíthatok lennének, illetve erősen ingadozó termelési biztonságuk egyenletesebbé volna tehető. Harmadik területcsoport a Duna-Tisza közén Bugyi és Kunszentmiklóstól lefelé csaknem Kiskőrösig terjed. Ehhez csatlakozik a Tisza jobbpartján Szegedig húzódó mocsaras és szikes terület, mely azonban elsősorban lecsapolásra vár. A Duna balpartján lévő fentebb leírt terület futóhomokos és részben szikes terület, mely a vadvizektől is sokat szenved. Vizsgáljuk meg, hogy a leírt területek valóban alkalmasak-e az öntözés keresztülvitelére, illetve az öntözések berendezése megfelelő terméseredményekkel járhat-e? Mivel a szóbanforgó területek nagyrészt szikesek, szükségesnek tartjuk mindenekelőtt a szikes talajok tulajdonságával és az öntözéseknek a szikes területekre való hatásaival foglalkozni. A szikes talaj nálunk gyűjtőfogalom s a legkülönbözőbb összetételű talajok megjelölésére szolgál. Ennek oka, hogy a szikes talajok vidékek szerint más és más összetételűek és más és más tulajdonságokkal bírhatnak. A szikes talajok legjellemzőbb tulajdonságai tartós szárazságok alatt jelentkeznek. Ilyenkor a szikes rókavörössé szárad, fehér foltossá válik és össze-vissza repedezik. Néhány napi esőzés ugyan elegendő arra, hogy rajta zöld gyep fakadjon, de nem lévén biztos legelő, okszerű állattenyésztés alapja nem lehet. Szántóföldnek is alkalmatlan. Sem mély szántásra, sem trágyázásra nem reagál oly mértékben, mint egyéb mezőgazdasági művelés alatt álló talajnemek. A különböző talajú szikeseket a sótartalom szerint osztályozzuk, mert ez közös bennük. Csekély sótartalmú a szelíd szik, nagy sótartalmú a vad szik. E kettő közöli óriási a különbség, mit a különböző fokozatú vad- és szelíd szikek hidalnak át. A sótartalmon kívül az összes szikesek közös tulajdonságai a nagy kötöttség és vizátliatlanság. A szikesek tulajdonságát előidéző káros sók: a szénsavas nátron (Na Co»), a keserüsó (MgSOí), a glaubersó (NaSO.»), a konyhasó (NaCl) s egyéb kisebb jelentőségű sók. Nem akarunk részletesen kiterjeszkedni a szikes talajok különböző sajátságainak részletes ismertetésére, csak arra utalunk, hogy az alföldi szikesek egy része tulajdonképpen löszképződmény, melynek struktúráját azonban a káros sók megrontották. Hogy az alföldi, — főleg tiszamenti — szikesek lösztartalmuak, erről a különböző helyeken talált lösz babák és mészképződmények tanúskodnak. Hogy e lösztartalom még az egykori pannóniai beltenger következtében vagy csak a beltenger lehúzódása után állott-e elő, mint lebegtetett hordalék, azt a geológusok vannak hivatva eldönteni, annyi azonban bizonyos, hogy az Alföld l'a szegénysége a löszképződés minden előfeltételét bírja s hogy a Duna jobbpartján is vannak löszképződmények. A lösz jelleg föltételezése mellett megérthető a liszamenti szikesek jó termőereje, melyet csakis a káros sók hatása következtében vesztettek el. Ezzel magyarázhatjuk azon tényt is, hogy a szikesek az öntö-