Vízügyi Közlemények, 1928 (10. évfolyam)

1. füzet - II. Rozsnyay Károly: A m. kir. kultúrmérnöki hivatalok 40 éves működésének eredményei az 1879-1918. években

31 Nem tartozik ezen ismertetés keretébe ezzel a nagy jelentőségű közgazdasági kérdéssel bővebben foglalkozni, de él a remény és hisszük, hogy a közel •jövő e téren is meghozza a várva-várt eredményt. Talán nem érdektelen annak felemlítése is, hogy a kultúrmérnökség szervezése előtti időszakban 313 kat. holdnyi területen rízsöntözőtelep is rendeztetett be hazánkban és pedig: 1. A m. kir. kincstár által Puszta-Pékián Bács-Bodrog vármegyében -195 kat. hold területen 1877—1878. években 14.040 korona költséggel. 2. A „Ferenc-csatorna társulat" által Verbászon Bács-Bodrog vármegyében — 118 kat. hold területen (rizs és rétöntözés) 1878. évben 8496 korona költséggel. 3. Mária Dorottya főhercegnő sárvári uradalmában — Vas vármegyében 20 kat. holdon 1856—1871. években 8000 korona befektetéssel. Mint fentebb már említettük, közelebbi adatok nélkül tudomásunk van még arról, hogy 1780 körül a Timáry-család Topolyán (Temes vármegye), meg gróf Karácsonyi Jenő circa 150 kat. hold területen szintén rízsöntözőtelepet rendeztetett be. Ezekhez hasonló telepek a kultúrmérnökség műszaki tervei és vezetése mellett az utóbbi évtizedekben is rendeztettek be és pedig főleg a délvidékeken. Ezeknek előrebocsátása után áttérhetünk tulajdonképpeni tárgyunkra, a magyar kir. kultúrmérnöki intézmény és az általa végzett talaj javítási munkálatok ismertetésére. B) Talajjavítási munkálatok hazánkban a kultúrmérnökség szervezése után 1879-től 1918-ig. Alkotmányunk visszaállítása után, de főképpen az 1870-es évek elején — a nagy közgazdasági fellendülés korszakában — a magyar kormány, illetve a volt közmunka- és közlekedésiügyi miniszter figyelme a hazai talajjavítások felé is fordult, — amint ez Józsa László előbb hivatkozott füzetében is olvasható — amennyiben a műszaki teendők végzésére külföldi mérnököket kívánt alkalmazni, sőt azokkal a föltételek iránt már alkudozásokat is folytatott. Ezek azonban szerencsére eredményre nem vezettek, minek csak az ország vette hasznát, mert a viszonyainkat nem ismerő idegenek a felette költséges mintaberendezésekkel — mint azt az előbbi fejezetben is láttuk, — valószínűleg kevesebb eredményt értek volna el, mint a magyar kultúrmérnökök. Egy azonban bizonyos, s ez az. hogy a külföldi szakemberek „nemzeti irányban sohasem képviselték volna a hazai talajjavítások ügyét." Kvassay Jenő fiatal magyar mérnök, a legelső kultúrmérnök volt az, aki Kemény Gábor báró akkori szakminiszter támogatásával nemzeti alapon szervezte meg az intézményt. Ezek után az események már gyors iramban követték egymást, amiket ugyancsak Józsa László nyomán — kronologikus sorrendben és kivonatosan az alábbiakban ismertetünk. A talajjavítások a földmívelésügyi minisztérium ügykörébe tartozván; az akkori miniszter Kvassayt külfödi tanulmányútra küldötte ki Nyugat-Európába, ki becses adatokkal terhelve - ugyancsak a miniszter megbízásából Szepes-