Vízügyi Közlemények, 1928 (10. évfolyam)

2. füzet - II. Hartmann Ottó: Vízmennyiségek és sebességek kiszámításának lehetősége a keresztszelvények és felületi sebességek alapján. Fordította: Kenessey Béla

27 Alkalmazzuk a továbbiakban a következő jelzéseket: Vo — a sebesség a felszínen. Vogvmx— a tényleg megmért legnagyobb felületi sebesség. Voma.r — a simuló test megalapítandó legnagyobb felületi sebessége. Vom — a felszíni középsebesség. Vor — a felületi sebesség a meder szélein. v m = a keresztszelvény középsebessége. v' m — valamely függély középsebessége. v., = a fenéksebesség. E jelzések mellett az első alapalaknál V Vo Vogmax Vom V m Vm Vs ami mellett adott esetben még v = tv. Ugyanekkor a -- viszonyszám állandó. t Ha még a következő jelzéseket alkalmazzuk: az egész mederre Vom !) «о — Vomax és minden függélvre , V m 2) 1 ~~ V 0 akkor ennek a két értéknek a nagysága az egység és így jellemzője az ilyen ideális csúszó vízmennyiséget képviselő testnek, illetve prizmának. Ha sík feneket végtelen nagy sugarú henger köpenyének tekintjük, s annak átmérőjét bizonyos mértékig fokozatosan csökkentjük, akkor a meder alakja körhenger lesz. Az ebben való mozgás a mederfenék korábbi tulajdonságának megmaradása mellett második alapcdakTcént tekinthető. A csőben a víz koncentrikus rétegekben a maga egészében mozog a v sebességgel és pedig ismét anélkül, hogy a vízszálak egymástól különválnának. A mozgás tehát hasonlatos valamely erősen összesodort papírtekercséhez, amit egy tokból húzunk ki. A korábbi eset vízmélységeit itten az r hengersugár helyettesíti. A folyás irányába eső, a henger tengelyével párhuzamos függélyes metszetek közül a tengelyen átmenő a legnagyobb, míg a többiek fokozatosan nullig csökkennek. A henger vízszintes átmérő­jével és a tengellyel párhuzamos síkok által való metszetekben a cső megtöltésének csökkenésével a vízszín szélessége nullról 2r­ig növekedik, majd ismét csökkenik és a fenéknél ismét nulla értéket vesz fel. Ha tehát az ilyen szelvényben t SE r, akkor Wc2r, ha pedig t~2r, akkor W — 2r. Ebből az egész általános megállapításból már kitűnik, hogy a most említett esetben két egymástól teljesen különböző mozgási módról van szó, s hogy a teljesen telt csőben való mozgás a mi szempontunkból nem vehető figyelembe, hanem csak az olyan eset, amikor a vízszínszélesség változatlanul maradása mellett a vízmélység állandó, vagy pedig csökkenő értékű. Minden egyéb, amire ez nem áll, különleges eset (mint pl. a telten folyó cső, vagy a tengelyen felül emelkedő vízszínű hengercsövek, tojás és tárna­szelvények esete), valamint az olyan medrekben fellépő mozgások esete is, amiket mester­séges beavatkozások megrontottak. Mivel pedig sima, súrlódásmentes felületek nincsenek, kérdés, milyen átalakulás szen/ed a mozgás a meder különbözőségéhez képest.

Next

/
Oldalképek
Tartalom