Vízügyi Közlemények, 1923 (9. évfolyam)
1. füzet - II. Udránszky József: Kvassay Jenő emlékezete
8 A munka fáradalmait kipihenni Kvassay éveken át a Balatonra megy, de szűnni nem akaró munkakedve ott is új alkotásra készteti, itt ragadja meg a magyar tenger páratlan szépsége, de azonnal felismeri a hiányokat is, melyek elhárításával fejlődhetik csak azzá, amit egy modern színvonalon álló nyaralóvidéken meg kell követelnünk, a kényelmes, mindenféle igényeknek megfelelő elhelyezést és azzal megteremteni a nagy tömegek mozgalmát, belevinni az életet. Felállítja e célból a balatoni kikötőépítő-felügyelőséget, megkezdi a kikötők építését, tervezi a különböző parti építmények megvédését, szervezi a zöldségtelepek berendezését, a Dunával összekötő hajózó út létesítését, központi villamos művek felállítását és bizonyára még számos igen üdvös terve valósul meg, ha kormánybiztosi működésének, a közbejött háborús események véget nem vetnek. Munkásságának utolsó időszakában, minden figyelmét a hajózó utak fejlesztésének szenteli, a Duna-Odera és Duna-Rajna csatornák várható kiépítésével, az Északi, Keleti és Fekete tengerekkel összekötött dunai forgalom központjává a hatalmas folyó mindkét partján festői szépségű panorámával bíró Budapestet igyekszik minden lehető módon kifejleszteni, melynek egyik legbecsesebb és legszebb műszaki alkotása, lánchídja, egyúttal a tengeri parti járók végső állomása lenne. Felveti ez időben a körcsatornával ellátott kereskedelmi kikötő kérdését és élénken foglalkozik a már napirenden levő Duna-Tisza csatorna ügyével, a Vaskapu-szabályozás további kibővítésével, tekintettel még az itt rendelkezésre álló igen tekintélyes vízi erők kihasználására beutazza a Dunát egész torkolatáig és közelebbi érintkezést keres az európai Duna-bizottság műszaki képviselőivel. A háború alatt a Duna-kérdés fontossága előtérbe lép. Németországban élénk mozgalom indul meg és Kvassay azonnal akcióba fog, minden alkalmat megragad, hogy hazánk vezetőszerepét kiharcolja. A német városok közül fekvésénél fogva, mint legjobban érdekelt Regensburg képezi az ottani érdeklődés központját, itt keresi ennélfogva legelső sorban segítőtársait, de itthon is megindítja az agitációs munkát a hajózó egyesületben, a középeurópai gazdasági szövetségben, a politikai székesfővárosi tényezők körében, felolvasásokat tart, tárgyal, személyes érintkezést keres úgy bei-, mint külföldön, a német sajtót behatóan tanulmányozza, figyeli. Előkészíti a budapesti Duna-konferenciát, magára vállalja a Duna általános ismertetését magában foglaló előadói jelentés összeállítását, ebben a Duna nemcsak műszaki, de közlekedési, hajózási és kereskedelmi szempontból fontos kérdéseit behatóan tárgyalva, mindenkit meggyőzni igyekszik, hogy Magyarország mint legnagyobb dunai állam, méltán követeli az őt megillető képviseletet és a nemzetközi dunai szervezet székhelye is csak Budapest lehet, ezeknek kivívása foglalta le minden érdeklődését, lelkesítette állandóan, úgy hogy sikerült is az általános közönyt letörni és eszméjének sok barátot, támogatót megnyerni. A mozgalmat irodalmi téren is hathatósan támogatta, a német-francia nyelven megjelent előbb említett előadói jelentésen kívül « Vízi közlekedési politikánk», «.Vízgazdasági politikánk», « La Danube international et la Hongrie», « Das Eiserne Thor», « Ungarns Flusschi/fahrt», « Der Morava-Vardar Kanal», «A Duna, mint a szövetséges államok víziútja», «A Dunatorkolat hajózásának kérdései», « Die ungarische Donau als ein Teil der Verkehrstrasse für die Oros&chiffahrt nach dew Orient», « Nach dem Wiener Wasserstrassentag», «Der Donau-Oder Kanal» stb. című tanulmányok jelennek meg és hogy nem eredmény nélkül, ezt a különböző
