Vízügyi Közlemények, 1923 (9. évfolyam)

2. füzet - II. Szilágyi Gyula: Elsülyedt vízijárművek kiemelése

12 hető fel. A tömítéseknek csak annyira kell zárniok, hogy a rendelkezésre álló szivattyúk a vízszínt leszállítani képesek legyenek, hogy az iszap eltávolítása kezdetét vehesse, azután a hajó belsejéből a tökéletes tömítés könnyebben sikerül. Ahány eset, annyiféle mellékkörülmény teszi ezt a munkát változatossá. Itt említem meg, hogy az Aldunán olyan hajók kerültek kiemelésre, amelyek hosszabb ideig voltak víz alatt, ez az idő kezdetben csak egy félév volt, az idő folyamán azonban két évre emelkedett, Ennek folytán minden hajó lényegesen el volt iszapolva, előfordult a mély vízből kiemelt olyan uszály is, amely színültig telve volt iszappal. A víz kiszivattyúzása után az iszap kiszedése következik, amelynek mértékében a hajó felemelkedik, míg végre a teljes kitakarítás után normális üresjárati merüléssel úszik. Ekkor a hajót vontatásra elő kell készíteni, a sérülések, különösen a vízszín alatt gondosan eltömetnek, legtöbbször csavarral rászorított körülpárnázott falemezzel, nagyobb nyílás esetén a bordázathoz kapcsolódó belső •elrekesztő bárkával, amely kettős fallal és közben agyagtömítéssel készül. A hajóemelő alakulatnál ezzel a módszerrel a nyári kis víz idején dolgoztunk, amikor külön szivattyúzó különítmények működtek. 1. Ъ) A lezáró aknákkal és bárkákkal történő kiszivattyúzást olyan járműveknél alkalmazták, amelyeknek fedélzete nem emelkedik a vízszín fölé, de viszont a vízszín alatt nincsen mélyebben, mint 1-5—2 0 m. Hogy ez a módszer a fedélzet fölött levő milyen magasságú vízoszlopnál alkalmazható, az elsősorban attól függ, hogy a fedélzet szerkezete mekkora nyomást bír el. Ugyanis, ha egy víz alatt levő hajónak fedélzetnyílásait lezárjuk és a hajótérből a vizet kiszivatytyúzzuk, a fedélzet négyzetméterére eső nyomást a vízzáró aknában mért vízszínkülönbség méterekben kifejezett száma tonnákban adja meg, lia pedig a vízszín a fedélzet alá sűlyedt, a fedélzet m

2-ére annyi tonna nyomás hat, ahány méter méter magas vízoszlop van felette. A fedélzetnyílások lezárása bárkával és aknával történik. Úgy a bárka, mint az akna a nyílás fölé helyezett, alúl nyitott ládaalakú test, amely pallókból áll, az illeszkedési hézagok a fahajók varrásához hasonlóan dugaszolva vannak, a nyílás körül a fedélzeten felfekvő és pedig vászon burok alá tömött mohával körül van párnázva. A vízzárást úgy érjük el, hogy a ládaalakú testet a fedélzetnyílás alsó peremének kapaszkodó kampós végű csavarokkal a fedélzethez rászorítjuk. A bárka és akna közötti különbség az, hogy a bárka fölül zárt, tehát a nyílást teljesen lezárja, az akna ellenben felül nyitott, tehát az oldalfalaknak a vízszín fölé kell emelkedniök. A bárka és akna felső, illetőleg oldallemezei a víznyomásra méretezendők. Úgy a gőzösök, mint az uszályok válaszfalakkal részekre lévén osztva, a kiszivattyúzásnak és az iszap eltávolításának lehetővé tétele céljából két válaszfal közötti részen legalább egy nyílásnál akna alkalmazandó. Nagyobb mélységnél az akna készítése és elhelyezése nehézkesebb ugyan, de mégis célszerű a nyílásokat lehetőleg aknákkal lezárni, mert így az iszap eltávolítása kényelmesebben és gyorsabban végezhető. A fedélzetnyílások vízmentes lezárása után az emelési munka további végrehajtása ugyanaz, mint a közvetlen kiszivattyúzásánál. 1. c) A körülszádfalazással való víztelenítés olyan hajóknál alkalmazható, amelyek a part közelében nem nagy mélységben sűlyedtek el, úgy hogy vezércölöpökhöz