Vízügyi Közlemények, 1923 (9. évfolyam)

1. füzet - VI. Apró közlemények

50 végrehajtásával meg lesz adva a mód arra, hogy a nevezett csatorna vízgyűjtőjét képező s az 500.000 holdat jóval meghaladó nagyságú területek évtizedek óta kisértő belvízrendezési kérdései végleges és kielégítő megoldást nyerhessenek. Tellyesniczhj János. 4. A Kisbalaton lecsapolása. Csonka hazánknak talán ma már egyedüli, ősállapotban levő területe a Kisbalaton, a 25—30 négyzetkilométer kiterjedésű nádas-ingovány, mely a Balaton nyugati végénél attól délnyugatra terül és melyhez északon és délen nagy kiterjedésű tőzeges lápok csatlakoznak. Ezt a területet a Zala folyó szeli ketté, mely a Kisbalatonon keresztül ömlik a Balatonba. Ősi elhagyatottságában nehezen hozzáférhető a Kisbalaton, csak könnyű lélekvesztőn lehet a sekély vizén, a sűrű hinár fölött elsiklani és nádrengetegbe vágott keskeny utakon a tengerszemekként előcsillanó, egymástól sűrű nádasok által elválasztott síkvízterületeket bejárni. Csak a vadász ismeri ezt azt ősvilágot meg a halász, no meg az ornitologus, aki siratja ennek az ideális vízi madártanyának a közeli végét és meg is támadja a vízszabályozó mérnököket, kiknek sivár materializmusa kiöli az utolsó romantikát is. A Balatontól nyugatra, észak-déli irányban egy hosszan húzódó széles talajmélyedés terül el, mely Hévíz-fürdőtől délre Kiskomáromig terjed, és melyet nyugaton egy északról egyenesen déli irányban vonuló dombhát határol. Ezt a talajmélyedést foglalja el a Kisbalaton és a hozzá csatlakozó tőzeges lápok. A nyugati dombláncolatot Balatonliidvég pusztánál töri át a Zala folyó, mely itt a Kisbalatonba ömlik és azon átfolyva jut a Balaton tóba, A Kisbalaton medencéje valamikor a mainál sokkal mélyebb lehetett ; vízállása a Balaton mindenkori vízállásától függött; a Zala folyó gyakori árvizei pedig el-elöntötték a Kisbalaton egész területét, a zalamegyei Göcsej vidékének dombjairól lehozott agyagos iszapjával borítván el a nádas-ingoványt, mindjobban feliszapolva a Kisbalaton medencéjét és idővel partot alkotva a Zala folyó mindkét oldalán. A Kisbalaton lecsapolásának eszméjét a Zala vízlecsapoló-társulat azon törekvése vetette felszínre, hogy érdekeltségi területét a Zala folyó árvizeitől mentesítse. A Zala társulat úgyanis, mely már egy évszázad óta gondozza a Zala folyó alsó Kehida—Kustánytól lefelé terjedő szakaszát, eredményes munkát végezni nem tudott, mert a Balaton, illetve a Kisbalaton vízállásai egészen Zalaapáti községig, tehát társulati szakaszának feléig befolyásolták a Zala árvíz levonulását; és dacára annak, hogy a társulat a mult évszázadban működését a Kisbalatonra is kiterjesztette és a Zala medrét a Kisbalatonon keresztül hosszúnyelü kézikapákkal kotorta és partját magasította és erősítette, árvizes bajain segíteni nem tudott és minden kisebb árvíz víz alá borította úgy a Zala völgyét mint a Kiskomáromi lecsapoló társulat területét, mely Kiskomárom és Balatonmogyoród községek irányában terül el és mely a Zala folyó vízrendszeréhez tartozik. Természetesen víz alá kerültek ilyenkor a Kisbalaton és a hozzá csatlakozó területek is, 18,000 kat. holdnyi összefüggő sík vízterületet képezvén. A Zala társulat tanáesért a szombathelyi m. kir. kultúrmérnöki hivatalhoz fordult, mely a kérdés tanulmányozása után tervet készített a Zala folyó alsó szakaszának rendezéséről és a Kisbalaton lecsapolásáról.