Vízügyi Közlemények, 1923 (9. évfolyam)
2. füzet - III. Réthly Antal dr.: A régi rendszerű esőmérő főhibájáról
29 hasonló tapasztalatokat tettem. Ezért ezt az állomást is felszereltem Hellmann-féle csapadékmérővel és felkértem az észlelőt, hogy egy ideig hasonlítsa össze a két esőmérő méréseit. A Turkevén végzett összehasonlítások meglepően igazolták feltevésemet és a hibát mégis máshol keresték. 1913 júliusában Hegyfoky Kabos turkevei észlelőnk a régi csapadékmérő levezető csövét parafával erősen ledugaszolta és vastag viaszréteggel bekente, nehogy felülről oda víz juthasson le. Oldalt a 14 napon mindössze 0-9 mm. szivárgott le; az év folyamán, ugyanoly viszonyokat tételezve fel, Hegyfoky véleménye szerint az összeg 5 mm.-re tehető. Meg kell jegyeznem, hogy az elpárolgási mennyiséget figyelmen kivül hagyta, ami pedig a laza szuronyzár mellett igen sok, amint azt később a budapesti kísérletek bebizonyították. Megjegyzi még Hegyfoky, hogy nem az eső mennyisége a döntő, hanem annak tartama és a levegő áramlása. Tapasztalta a tartós esők, záporok ós széllel jövő esők közötti különbségeket és kimondja: «Ennek a dolognak tisztázása végett, tehát hosszasan kellene kísérletezni. Óhajtandó volna ennélfogva, hogy ilyen kísérleteket a Meteorológiai Intézet Ogyallán végeztessen, ha tudniillik az új és a régi esőmérők közötti differenciákat pontosan megállapítani akarná.» Ezek a megjegyzések az 1913. évi július havi íven voltak. Turkevén nagy gondossággal tovább végeztettek az összehasonlítások, valamint Csáktornyán is. Utóbbi helyen az év végével az esőmérő mintegy 300 m. távolságra került az állami tanítóképezdébe és a régi esőmérővel ottan folytatták az észleléseket, míg az új esőmérő megmaradt meteorológiai állomásunkon. 1915 márciusában Hegyfoky főtisztelendő úr levélben bektildötte az intézetnek egy kisebb dolgozatát: «Esőmérés 1/ 1 0 és 1/ a o m 2 felfogó esőmérön.» Tanulmányában kimutatja a két esőmérővel mért csapadékok közötti különbségeket, megvizsgálva annak napi és évi menetét és azt állapítja meg, hogy az új esőmérőnél 25 havi észlelés ideje alatt 9 3% hiány mutatkozik. Ebben a dolgozatában többek között ez áll: «Néhány eset tanúsítja, hogy az V 3 0 m 2 felfogó edényben kell a hibának lennie. Hogy a kétféle edény nem egyenlő mennyiséget fog fel, annak legfőbb oka a felfogóedény különböző oldalmagasságában (13-5 és 29-5 cm.) sejtem.» Végül megemlíti: «Az összemérést folytatom s a szuronyzárat megvédem majd a lefolyó víztől teljesen. Az V20 m 2 esőmérőn a gyűjtőpalackon néha kevés esőcsepp mutatkozott, ennek is az okát igyekezem felderíteni. A gyűjtőpalackba levezető cső vajmi csekély mennyiséggel apaszthatja a valódi mennyiséget.» Ekkor megbízott a Meteorológiai Intézet Igazgatósága avval, hogy a kérdéssel foglalkozzam, bár első perctől fogva az volt a véleményem, hogy a hiba a régi — úgy az eredeti nchenzl-féle, mint a javított ú. n. AnderJcó-féle — esőmérők rosszul záró szurony zárában van és csakis a Hellmann-féle esőmérők adatai 1. ábra. Az 11. n. Sehenzl-féle, azaz régi osztrák esőmérő ( l/ t 0 m 3) és mérőhenger.
