Vízügyi Közlemények, 1918 (8. évfolyam)
1-3. füzet - IV. Kvassay Jenő: Víziútaink mikénti fejlesztése
66 A Bega csatornázása Temesvárig, mint a bevezető részben már érintettük, be vs*n fejezve 115 km hosszúságban és az országnak egyik legtermékenyebb vidékét kapcsolja be az országos víziút-hálózatba, ezenfelül nagy kiterjedésű öntözésekre adja meg a lehetőséget. A Maros hajózhatóvá tétele, bármily kívánatos volna, nagy esése és aránylag kis vízhozama miatt csak jelentékeny költségekkel és külön berendezésekkel érhető el. A legmegfelelőbb megoldásnak Ígérkezik, ha vízierők számára épült ipari csatornák ós vízlépcsők útján tesszük a folyót hajózhatóvá, mikor is a vízerők előállítására szükséges munkálatok jelentékenyen csökkentik a hajózásra eső költségeket, tízen az alapon egész Erdély szívéig volna lehetséges felhatolni. A Maros hajózhatóvá tétele nemcsak Erdély, hanem az Alföld szempontjából is igen nagy fontosságú, mert lehetővé válnék az Alföldnek oly részét látni el a hegyi vidék terményeivel, melyek a Felső-Tiszától már messze feküsznek, úgy hogy onnét csak nehezebben és így költségesebben volnának kiszolgálhatok. A Körös hajózhatóvá tétele annak rendkívül kis esése következtében Szarvastól egész Bekésgyuláig igen könnyű feladat és három vízlépcsővel elérbető. A Szarvasig terjedő hajózásból nyert adatok azonban arra engednek következtetni, hogy — vidékének tisztán mezőgazdasági jellegénél fogva — a forgalom, igen csekély lesz, az eddig hajózhatóvá tett 30 km-nyi szakaszra alig esik több évi 10—15,000 tonnánál. A Sajó hajózhatóvá tételével a Tiszára nézve két irányban várható jelentékeny forgalom. Egyrészt, mert a Sajó völgyében van az Alföldön nagy szükséget képező tüzelőanyag, barnaszén számottevő mennyiségben, ehhez járulnak a hegyvidék egyéb terményei, ú. m. : kő (bazalt), czement stb., másrészről jelentékeny tértifuvarra is lehet számítani a diósgyőri és ozdi vasgyárak részére vasérczek alakjában. Tudvalevő ugyanis, hogy a sajóvölgyi vasipar szükségletét a helyszínén már alig fedezheti és reá lesz szorulva távolabbi vidékek terményeire, részben Boszniára (Priedor), részben Bulgáriára, Szerbiára és Kisázsiára, ahonnét a vasércz csak víziúton szállítható jutányosán. Vasipar nélkül pedig egyetlen állam sem boldogulhat, miért is a Sajó hajózhatóvá téíele elsőrendű és sürgős szükséget képez. Feled körül fekszenek a kitűnő bazalt követ szolgáltató bányák, melyeknek a Tisza-völgyében való hasznosítása csak úgy érhető el, ha a Sajó-völgyi víziűt a Rima-völgyében egészen Feledig lesz még meghosszabítva. A Tisza-völgyére szükséges víziutaknál meg kell meg emlékeznünk a puna— Tisza-csatornáról, mely nélkül az ország víziút-hálózata teljesnek és kellő módon kihasználhatónak nem tekinthető. A Duna-Tisza-csatorna kitorkolása tekintetében az- 1906. évi szakéftekezleten két felfogás állott egymással szemben aszerint, hogy az Csongrádnál, vagy Szolnoknál végződjék-e ? Azonban az 1908. évi beruházási törvény, mely a Tisza hajózását Vásárosnaményig, illetőleg Szatmárig terjesztette ki, ezenfelül a Sajó és Bodrog csatornázását is felvette a programmba : a mérleg nyelvét véglegesen Szolnok felé billentette. A szolnoki torkolat mellett szól továbbá, hogy : 1. A megrövidülés ennél a legnagyobb 920 km ; •
