Vízügyi Közlemények, 1918 (8. évfolyam)

1-3. füzet - III. Oltay Károly: A barometeres magasságmérés műszerei, módszerei és pontossága

49 <5 a hely földrajzi szélessége, M « « tengerszín feletti magassága r a középgörbületi sugár = 6370000 m. 4. A beosztás hibái miatti redukczió. Minden barométeren metronomiai úton gondosan meg kell vizsgálni a beosztást s az esetleges hibákat utólag tekintetbe kell venni. A gondosan készített beosztásokon e hibák értéke rendesen sokkalta kisebb, mint a mérési pontosság s így azok elhanyagolhatók. C) A higanybarométerek használata. Használat közhen a higanybarométerek vertikálisan tartandók ; leolvasás előtt gyengén megkopogtatandók, hogy az esetleges tapadó feszültségeket megszüntessük. A leolvasás előtti mutatóbeállításkor normálisan kell nézni az üvegesőre. Kezelés közben gondosan ügyelni kell^arra, hogy levegővel érintkező higanyfelületre tisztátlanságok ne jus'sanak. A higanybarométerekkel pontosabban lehet megállapítani a légnyomást, mint a fémbarométerekkel, ámde nagy hátrányuk, hogy szállításra csak nagy vigyázat mellett használhatók, tehát kezelésük nehézkes. 2. Rugósbarométerek, vagy aneroidok. a) A rugós barométerek szerkezete. A légnyomást rugósmérlegek módjára mérik s innen nevezik rugósbarométereknek. Az aneroid elnevezés feltalálójuktól Vidi-Ш ered, aki evvel a folyadéknélküliséget akarta a műszer elnevezésében is kifejezésre juttatni (

baromètre aneroide — folyadéknélküli barométer). Nevezik fémbarométereknek, továbbá holoszterikbarométereknek is. Az aneroidban a légnyomás mérésére légritkított terű (zárt) fémszelencze fedelének rugalmas elmozdulásai szolgálnak. Az emelkedő légnyomás a szelenczét behorpasztani törekszik, csökkenő légnyomásnál pedig a rugalmassága révén igyekszik vissza a szelencze eredeti alakjába. A szelencze födelének vertikális irányú elmozdulásai tehát a légnyomással arányosak. A szelencefödél elmozdulásai igen csekélyek; 100 mm-1 kitevő légnyomás változásnál csak 0-o—1-0 mm-t tesznek ki. tehát lia a légnyomást ÖT mm-re akarjuk lemérni, úgy a szelenczefödél magasságváltozását 0-0005 mm-re pontosan kell mérnünk. A szelenczefödél elmozdulásának mérése történhet mikrométercsavarral (Goldschmied- féle, 1857), mikroszkóppal (Beitz, Deuischbein-íé\e, 1873), vagy emelőszerkezettel való megnagyítás útján (Vidi-féle 1847, Bourdon-íé\é). A legfontosabb és a gyakorlatban leginkább elterjedt a Vidi- féle, mely a Naudet és a Bohne műszergyárosok typusain található. A Vidi-Ше aneroid szerkezetét alaprajzban és hosszanti metszetnézetben a 4. és 5. ábra mutatja. Metszetének sématikus rajza pedig a 6. ábrán látható^ Lényeges része az a szelencze, melynek fedőlapja hullámos, rugalmas lemez. A szelencze belsejéből a lehetőségig eltávolítják a levegőt, tehát erősen légritkított teret állítanak elő. A szelenczefödél rugalmasságát fokozza a keresztmetszetben hattyúnyakszérű erős lemezrugó (b), mely a szelencze födelével mereven összekapcsolt (c) oszlopocskát (s vele a szelencze födelét is) állandóan felfelé feszíti. A szelenczefedélnek — a légnyomás változásaival bekövetkező — elmozdulásai a rugóvat kapcsolatos kar A pontját emelik, illetve sülyesztik. Az A pont eme mozgása a hozzá csuklósan erősített AB karral egy kétkarú emelőt BHC hoz mozgásba ; e kétkarú JCJ^S. 4