Vízügyi Közlemények, 1918 (8. évfolyam)

1-3. füzet - I. Weismahr József: Vízsebességméréseink hibái és csökkentésükre vagy kiküszöbölésükre szolgáló módszerek és eszközök

2i góly legbizonytalanabb szakaszának a középsebességre való hatására csak merőben önkényesen lehet következtetni. Hiszen itt a mederfenék végtelen sok alakulata szerint a felsőbb szakaszok vízáramlásához képest a legnagyobb ellentétek is elképzelhetők. Ezért nem helyeselhetjük a gyakorlatban meghonosodott azt a korrekcziós módszert sem, a mellyel a függélyt, a másodperczek és a vitorlafordulatok regisztrálásával nyerhető integrálvonalaknak a fenékig való meghosszabbításával teszik teljessé. Bár ez az eljárás a jól beágyazott, egyenletes fenékkel biró medernél raczionálisnak látszik; bizonyítani fogjuk, hogy még a legideálisabb esetben sem jelenthet hibakorrekcziót, sőt ellenkezőleg még inkább a középsebesség további meghamisítására vezet. A bizonyításnál csak a jobb eredményeket szolgáltató, lefelé mérő integráló módszerre leszünk tekintettel. Tegyük fel, hogy egészen a fenékpontig egyirányú az áramlás, ott vannak a sebességminimumok és hogy a szerkezeti magasság is a lehető minimum. Ez a fekvőhelyzetben fölfüggesztett lencsealakú súlynál 30 cm-re tehető, melyet az álló lencséből kiszerkesztett műszerünknél 15 cm-re redukáltunk. Ilyen esetben a szerkezeti magasságnak megfelelő függelyszakasz elhanyagolása, a valódinál nagyobb középsebességet kell hogy eredményezzen. De viszont tudjuk, hogy a raczionális műszersebességgel végrehajtott integrálmérés is altalában a valódi középsebességnek bizonyos redukált értékét adja. A gyakorlati szempontból szóbajöhető műszersebességeknél szenvedett redukcziók mértékéről, szemléltetően tájékoztatást nyújtanak a XIX. számú ábra grafikonjai, amelyek megszerkesztésére a XVII. számú ábra grafikonjai szolgáltak, miután azokat előbb a pontosabb leolvasás végett nagyobb torzítással és több sebességre megrajzoltuk. Az így átszerkesztett grafikonokról leolvastuk az elméletileg várható mérési eredmények és a valódi sebességek közti különbözeteket egynéhány műszersebesség esetén ós ezeket a valódi sebességek %-jában fejeztük ki. Ha ezeket a valódi sebességek függélyeseire felrakjuk, nyerjük a lefelé mérő integráló módszer redukcziós görbéit. E görbékkel egy-egy műszersebességre vonatkozóan megállapíthatjuk, hogy az integráló módszer minő V sebességnél dolgozik a minimális redukczióval. Egyúttal látjuk, hogy a nagyobb műs^ersebességeknek megfelelő minimumok a nagyobb vízsebességek irányába eltolódnak, amiből az előzőkben már hangsúlyozott az a tétel következik, hogy minden vízsebességet, a neki legmegfelelőbb más és más műszersebességgeí kellene megmérni és pedig a nagyobb vízsebességet nagyobb műszersebességgeí. Ez a szabály azonban a gyakorlatban meg nem valósítható követelést jelent mert azt kívánja, hogy mérési módszerünkkel alkalmazkodjunk az éppen megmérendő ismeretlen sebességekhez. Ennélfogva egy-egy függélyben csak állandó műszersebességgel dolgozhatunk. A lassú folyású, sekély parti szelvényekben ez lehet 5 cm, amely a sodor felé fokozható 20 cwi-ig Az itt megjelölt alsóhatárnál kisebb sebességgel mérve, minden ellenérték nélkül feláldozzuk a gyorsmérés előnyét; a 20 cm-nél alig nagyobb műszersebességet pedig a kézierővel kezelt leeresztővel, csak igen erőitetten lehet elérni. Éppen ezért a gyakorlatban szerephez ьет jutó nagyobb műszersebességekre szerkesztett redukcziós görbékkel nem is folytatjuk vizsgálatainkat.