Vízügyi Közlemények, 1918 (8. évfolyam)
4-6. füzet - IV. Halmi Gyula: A szennyesvizek zsírtartalmának visszaszerzése zsírfogókkal
181 . gyárból naponta 200 m, 3, s ebből kéthetenként 1000 kg zsírt vesznek ki. A vágóhídi szennyesvizekre nézve Vogel J. megjegyzi, hogy az egyesített nyers szennyesvizek bűzös, rothadt szagűak, sok üledékkel és lebegő szennyel, s rendszerint a vértől vörös színűek. A szilárd hordalékok bélrészek, bélsárdarabok, szőr-, húsczafatok stb., s ennek folytán a nyers szennyesvíz sok zsiradékot tartalmaz. A mesterséges ételzsírgyárak szennyesvizeiben is sok a zsiradék, de a szennyesvizek nem bűzösek, bár gyorsan rothadásnak indulnak. A margaringyárak szennyesvizei leginkább a tejföldolgozó-üzemek szennyesvizeire emlékeztetnek. A zsírfogókat legczélszerübb a zsíros szennyesvizek keletkezése helyéhez egészen közel beépíteni, s ha ez nem lehetséges, a zsíros szennyesvizet külön, vezetéken kell eljuttatni a zsírfogókhoz, nehogy előzően más, erősen szennyezett vizekkel elegyedjenek, mert ezek iszapja sok zsiradékot köt meg, ami veszendőbemenne. Különösen fontos ezt az elvet a vágóhidakon betartani, abol értékes állati zsiradékok jutnak a szennyes vízbe. Ha a vágóhídnak külön biológiai szennyesvíztisztító-berendezése is van, akkor még ebben is számíthatunk valamelyes zsírkiválasztásra, de az így termelt zsír nem oly értékes, mint a zsírfogókban visszatartott világosabb színű és rendszerint szagtalan zsiradék s legtöbbször csak sötétszínü, silány szappanok, vagy kenőszer gyártására alkalmas. Yilágosszínü, szagtalan zsírt csak úgy kaphatunk, ha a kiválasztott zsiradék rothadó iszappal nem jut érintkezésbe; s ettől függ a zsiradék értékesíthetősége is. A zsírfogókból tehát az iszapot lehetően gyakran el kell távolítani. Hogy a lehető legjobb sikert érhessük el, avégből a zsírfogók építésekor a következőket kell szem előtt tartani: 1. a zsírfogókat a zsíros szennyesvizek keletkezése helyéhez egészen közel kell beépíteni;: 2. elég nagy, de nem túlságos mély tartókat kell építeni, amelyekben a szennyesvíz folyása meglassuljon és így a zsírrészecskék kiváljanak és nyugodtan fölszinre gyűlhessenek. 3. Lehetően nagy felületet kell biztosítani a gyors lehűlés czéljából. 4. A víz be- és elvezetésének a zsírkiválás szintje alatt kell történnie. 5. A belépő szennyesvíznek terelőfalak alkalmazásával alulról fölfelé irányuló áramló mozgását kell biztosítani, ami a zsírkiválásra tapasztalás szerint a legelőnyösebb. 6. A zsírfogó a szennyesvízmennyiséghez képest megfelelően nagy legyen, nehogy a készülék túlterhelten működvén, a kellő sebességcsökkenést ne tudjuk elérni. Ez elvek szemmeltartásával természetesen a különféle zsírfogószerkezetek építésében a legkülönfélébb megoldásmódokat lehet alkalmazni, s a gyakorlatban a képzelhető legváltozatosabb szerkezetek vannak alkalmazásban, amelyek szerkezetét, működésmódját a már fönnebb is ismertetett tanulmányokon kívül kimerítően tárgyalja Spiegelberg 0. (Erfurt) alapos dolgozatában (lásd Gesundheit, 1917. évi 2., 3., 4., 5. és 6. számait). Hogy az ilyen zsírfogók mily nagy jelentőségűek, bizonyítja egyrészt az, hogy gyapjúmosó-, mosó-, konzervgyári és húsföldolgozó üzemekben épp oly jól értékesíthetők, mint vágóhidakon, faggyúolvasztó- és margaringyári telepeken, vendéglőkben, kaszárnyákban stb. A Kremerféle berendezések pl. az erfurti vágóhídon 1 l./sec. teljesítőképességgel külön aknákba építtettek bele; 12 ilyen zsírfogó évente összesen (békeidőben) 5200— 7800 kg zsírt szolgáltatott, ami e zsírfogók építő- és fönntartó költségeit rövidesen fedezte. Kétségkívül kívánatos volna, hogy a zsírfogók alkalmazása hazánkban isminél szélesebb körben elterjedjen.
