Vízügyi Közlemények, 1918 (8. évfolyam)

4-6. füzet - II. Tellyesniczky János: A német birodalmi víziútak

167. kötő csatornák létesítésén kivül, a német birodalmi folyók — főképen az Odera és Elba csatlakozó szakaszain még jelentősebb szabályozó munkálatokat kell végeztetni. Ezen munkálatok valószínűleg az Elbe- és Odera-folyók csatlakozó szakaszain lesznek a czélnak megfelelően legnehezebben végrehajthatók, mert ezen folyók kérdéses szakaszain kisvízállások idején a nagy hajózást a folyók kisvíztömegeinek csekély volta igen hátrányosan befolyásolja, mely hátrányos helyzetek megszüntetése esetleg csak rendkívüli víztárolásokkal eszközölhetők. Az Odera iránynál pedig ezen kívül számolni kell a csatlakozó viziútszakaszok egy részének ez időszerinti és csak 400 tonnás hajókra alkalmas méreteivel is. A továbbiakban még röviden meg kell emlékeznünk a német birodalmi viziútak forgalmáról s az ezen szempontból oly nagyfontosságú kereskedelmi és ipari kikötők és rakodókról. A birodalom összes vízi forgalma 1875. évben 11,000.000 t, 1913. évben 100,000.000 t volt. A belvízi hajók állománya 1877. évben 17.650. drb. l-4 millió tonna teherbírással, 1912. évben 29.533 drb. 7'4 millió tonna teherbírással, ebből gőzhajók 1877. évben 577 drb. 35.000 lóerővel, 1907. évben 3312 drb. 485.000 lóerővel. A belvízi forgalom 1913. évben a vasúti forgalomnak 25%-át tette ki s az utolsó 40 év alatt, főképen a nagy hajózásra alkalmas útakon rendkívüli módon emelkedett, a kisebb teljesítményű útakon azonban a forgalom megállt, sőt visszaesett. Az 1913. évi nagy forgalomban a Rajna vezet 66 2 millió tonnával, utána jönnek az Elbe 20'0 millió tonna és Odera 6-0 millió tonnával, az 1875. évi forgalomhoz képest a német viziútak összforgalma 9-szer lett nagyobb. Itt alkalomszerű megemlítenünk, hogy a víziforgalomnak 1875. évtől való fokozatos emelkedése mellett a német vasútak hossza 5

s/4-szer lett nagyobb a viziútak hosszánál és a viziútak 89 millió tonna forgalom emelkedése mellett a vasútak 242 millió tonna forgalom emelkedést értek el, mely páratlan körülmény igazolja azt is, hogy a viziútak a vasútak forgalmának fejlődését nem hátráltatják. A forgalomra voatkozólag felsorolt néhány általános adat alkalmas tájékoztatást nyújtani annak nagy arányairól és fejlődéséről. Abban a körülményben azonban, hogy a német víziútakon a forgalom a vázolt mértékben kifejlődhetett, a belvízi útak fokozatos tökéletesítésén és újabb összekötő útak létesítésén kívül első rángú szerepük volt a hajózó útakkal kapcsolatosan fejlesztett s azok szerves alkatrészét képező belvízi kikötők és rakodóknak. Mint már jeleztük, a német belvízi útak mentén ez ideig mintegy 380 kisebb-nagyobb kikötő létesült. A német birodalomban az állam által létesített néhány nagyobb átrakodó t kikötőtől és egyes esetekben nyújtott állami hozzájárulástól eltekintve, a belvízi kikötőket rendszerint a városok és községek létesítik saját költségükön; a viziútak mentén fekvő városok és községek különös súlyt helyeznek arra, hogy a forgalom jellege és mértékének megfelelő felszereléssel ellátott kikötőjük legyen, mert azt város fejlődésük szempontjából múlhatlan szükségesnek tartják. Általánosabb ismertetésünk mellett nem foglalkozhatunk a német belvízi kikötőkkel résztetesebben, miért is ezúttal csak a kikötők és berendezéseik fontosságára vonatkozó néhány jellegzetesebb példát óhajtunk felemlíteni.