Vízügyi Közlemények, 1918 (8. évfolyam)
4-6. füzet - II. Tellyesniczky János: A német birodalmi víziútak
157 A Dortmund— Ems-csatorna a Haren—Rotenbrück- és Ems— Wiichte-csatornák által van összekötve a hollandi víziútakkal, ezen csatornák kisebb méretűek, 80—120 tonna terhelésű hajók számára. 4. Elbe-völgyi víziútak. Az Elbe Németország második legnagyobb folyója és különös fontosságot » Hamburg városa révén nyer; hossza a cseh határ és Hamburg között 620 km. Az Elbe 1866. évig szabályozatlan volt, ezen évben szervezték Magdeburgban az Elbe-folyó építési hivatalt. Ezen időben zátonyok s hajómalmok akadályozták a hajózást, csakis kalauzzal lehetett hajózni; a vontatógőzösök sekély járatúak és gyengék voltak, téli menhely pedig kevés volt. A mederből eltávolítottak mintegy 100.000 fatörzset, a hajómalmokat beváltották és a medret középvízre szabályozták. Az Elbe-meder javulásával fokozatosan emelkedett a forgalom, államköltségen 9 téli menhely létesült, melyek később rendszeres kikötők lettek, a hidak útban levő és felesleges pilléreit eltávolították, úgy hogy ez időszerint a hajózásra alkalmatlan hídnyílás csak Magdeburgnál van. Az árvízlevezetést rendezték s az árvédelmet kiegészítették. A középvízmeder-rendezésnél a meder szélessége felülről lefelé haladva 100—300 m volt; az ekként megállapított meder mellett azonban a kisvízi meder sok kívánni valót hagyott úgy, hogy a hajózás czéljaira szükségessé vált a kisvízszabályozás is. Ezen szabályozásnál irányadó elvek voltak : A Havel-folyó torkolata alatt a változó völgyút összefüggő szabályozást kíván, kotrással kapcsolatosan, a Havel-folyó felett, hol a víziút állandó s az átmeneteknél is megvan kisvíznól az '1-10—1-25 m mélység, csak a hibás szakaszok javítandók. A legkisebb szélessége az előírt kis vízmélységnek a Szász határon 30 m, a Saale-torkolatnál 60 m. Szászországban a szabályozást hosszanti művekkel végezték, s a czél 33—40 m szélesség volt legkisebb víznél. Az eddig végzett szabályozás eredményéből azt következtetik, hogy a hajózásnak elégtelen vízmélység miatti teljes beszüntetése — mint 1904. és 1911. években — nem fog többé beállani. Megemlítjük, hogy az Elbe kisvízmélységének javítására Csehországban a Moldva-folyó vízgyűjtőjén gondolnak a németek víztárolókat létesíthetni. A vélemények az irányban még igen eltérők. Vonatkozó számítások szerint, hogy pl. az 1904. évi kisvízmélység 120 m-re javíttassék, 700 millió m 8 víztározásra lenne szükség. 25 évi adatok szerint Hamburg— Magdeburg közötti Elbe-szakaszon 1000 tonnás hajók teljes terheléssel évente átlag 159 nap közlekedhettek, 1/ tig terjedő terheléssel 146 nap. A szabályozás befejeztével az arány 275'30 lenne. 1860-as években az Elbén 12 gőzös közlekedett, átlag 160 lóerővél, míg 1912. évben 752 gőzös, a legnagyobb 1100—1200 lóerővel, 5000 tonna vontatóképességgel. Az Elbe összes forgalma a háború előtt elérte a a 20 millió tonnát. Az Elbe hajózható mellékfolyói közül felemlítjük: Az Oste, az Elbe torkolati szakaszán, hajózása az apály és dagályra figyelemmel történik 71 km hosszban. Hajók terhelése 150 tonna. A Stör, Krückau és Pinnau — mint az Oste — 56, 1P6, illetőleg 20-9 km hosszban hajózhatók. 12
