Vízügyi Közlemények, 1918 (8. évfolyam)
4-6. füzet - II. Tellyesniczky János: A német birodalmi víziútak
215. Legalacsonyabb hajózó vízszíiinél a rendelkezésre álló vízmélység: a Holland határ—Köln között 30 m, Köln—St.-Goir között 2'5 m, St-Goir— Mannheim között 2-0 m, Mannheim—Strassburg között 1-5 m, Strassburg és Basel között 0'7 m. A hajózás Basel felett 214) km-re lévő Reinfelden városig terjed. Megfelelő vízálláskor Mannheimig 3500 tonnás, Strassburgig 2500 tonnás, Baselig 600—700 tonnás terheléssel közlekedhetnek a hajók. A Basel—Bodeni-tó közötti folyószakaszra megállapították, hogy a hajózásra alkalmassá tétele műszakilag kivihető, sőt e művelet gazdaságosságra is számíthat. Az e czélból kiírt tervpályázat csak a hadi helyzet miatt szenvedett elodázást. A Basel—Strassburg közötti 127 km hosszú szakasz csatornázására a tervezet készen van, az egyes vízlépcsők vízerejének kihasználásával; Basel város azonban a csatornázás nélküli szabályozás és az akadálytalan rajnai hajózó út mellett foglal állást. A strassburg—mannheimi szakasznak a nagyhajózás czéljaira való szabályozása évek óta folyamatban van és a czélt már meglehetősen el is érték, mely körülményt élénken igazolják Karlsruhe, Kehl és Strassburg Rajna kikötői forgalmának rohamos emelkedése. Ezidőszerint ezen folyószakasz mederviszonyai már olyanok, hogy a hajózást legkisebb vízállásnál sem akadályozzák. A Mannheim—St.-Goir közötti folyómedret a kisvíznél rendelkezésre álló 2'0 m mélységről 2'5 m-re kívánják rendezni. Ezen munkálatok Mannheim ós Mainz között egyszerűek; a Bingen—St.-Goir közötti zuhatagos szakasz rendezésének módja felett azonban a vélemények még eltérők. Valószinű, hogy a zsilipes csatornaterv kerül megoldásra. A német birodalom szempontjából hátrányosnak tartják azt a helyzetet, hogy a Rajnának Holland területre eső 170 km hosszú alsó folyása és tengeri torkolata idegen területre esik. Indokolják pedig ezt Rotterdam város rohamos fejlődésével, mely a rajnai forgalom fejlődésével tartott lépést, ami által a német nemzeti vagyon szenvedett nagy károsodást; felemlítik továbbá, hogy a Rajnatengeri forgalom, melynek legdélibb pontja Köln, sem fejlődött kellőképen, aminek a függés Hollandiától és a hollandi Rajna-szakasz hiányossága az oka. Ezek a körülmények képezték indító okait a Rajna és Északi-tenger között létesítendő és kizárólag német területen haladó nagy hajózó csatornákra vonatkozó tervezéseknek. A Rajna mentén a Holland határ—Basel közötti szakaszon 41 számottevő belvízi kikötő van, melyek kereskedelmi, ipari és téli kikötői czélokat szolgálnak. A kikötők berendezései a kor színvonalán állanak, amit legjobban igazol a Rajna 1913. évi 66-3 millió tonnaforgalma, az 1890. évi 135 millió tonnával szemben. A Rajna összes hajóállománya 15 tonnástól felfelé 1914. évben a 12.000-t elérte, . melyből 1745 gőzhajó és 1000 tonnán felüli teherbírású mintegy 900 hajó volt. Vitorlás és uszályhajók 9944 drb. A gőzhajókból 604°/ 0, a többiből 32-3% volt német eredetű. A legnagyobb úszályhajó 3583 tonnás volt. A közvetlen Rajnatengeri forgalmat 1914. évben 63 hajó bonyolította le. A német birodalmi Rajna-mederrel kapcsolatos természetes és mesterséges víziútakat alkotnak: a Neckar, Majna, Lahn, Mosel, Saar, Ruhr és Lippe-folyók; a Rajna—Rhone- és Rajna—Marne-esatornák mint EIszász-Lotharingia víziútjai, továbbá a Rajna—Herne-csatorna.
