Vízügyi Közlemények, 1918 (8. évfolyam)

4-6. füzet - I. Sas Ede: A Kulpa folyó csatornázása Károlyvárostól a Száváig

131. •széles hajózó nyílás a mederfenékhez simuló küszöbbel, azután pedig egy 3-75 m széles pillérrel elválasztva a 41'55 m széles balparti szabályozónyílás, melynek küszöbe 1"20 m-rel magasabb. A 13. sz. rajzból látható, hogy az eredeti mederkeresztszelvénynek a falak között mért területe az eredetinél szűkebb, amivel az iszapnak a fenékre lefektetett szerkezeten való lerakodását kívántuk lehetőleg megakadályozni. Evvel szemben azonban a balpart némi leásásával azt értük el, hogy az árvizet nem duzzasztjuk. A vízjárás és költség követelményeiből megállapítottuk azt, hogy az I. lépcsőnél olyan táblás gát alkalmazandó, melynek lefektetett bakjai lehetőleg kis rétegmagasságot képeznek és maga a gát gyorsan megnyitható. Az első követelményt az ismert szerkezetek közül legjobban kielégítené az Elbán alkalmazott Schwarzer-rendszerű táblás gát. Schwarzer t. i. a bakokat nem egymásra, hanem egymásba fekteti, amit az által ér el, hogy a táblaszélesség többszörösére állított főbakok közé még a táblaszélességnek megfelelő támaszokat helyez és még az alsó csapok vízszintes összekötő rúdját elhagyja. A lefektetett bakok rétegvastagsága mintegy 40 cm. A kezelőjárda a főbakokkal együtt fekszik le. Ezen szerkezetnél a nehézségek a bakok magasságával nőnek, amiért eddig csak 4'7 m magasságig vannak alkalmazásban. Ezzel szemben a bakok magassága a sziszeki gát hajózó nyílásához 5'70, a drenőinainál pedig 6-50 m-re adódnék ki, ami már a főbak olyan nagy súlyát követeli, mely mellett az itt követelt gyors kezelés már kérdésessé válik. Azért ezen szerkezet további mérlegelésétől elállottunk. 4 Egymásba fekvő bakokat találunk még az amerikai Thomas-féle úgynevezett A-bakoknál, melyek az Ohio gátjai egyik nyílásának elzárására alkalmaztattak. Ezeknél a záró rész maga a bak és így a bakok csapjai a rétegvastagság távolságába esnek. Ennél a szerkezetnél nincsenek eltávolítandó részek és azért a bakok felállításával a nyílás is el van zárva, lefektetésükkel pedig kinyitva, tehát a gyors kezelés is biztosítva van. ' Miután a szerkezet rendes vízszínszabályozásra nem használható és így csak akkor lesz kezelve, ha az egész nyílás szabaddá teendő, nálunk is csak az egyik és pedig a hajózó nyílásban alkalmazható, mert raktár és szállító vágányok miatt a másik nyílást a balpart mellé kell helyezni. Az A-bakoknak ezen alkalmazása első tekintetre a gyors kezelés és csekélyebb fenékréteg szempontjából ajánlatosnak látszott és azért részletesen meg is terveztük a bakot (15. rajz), de a további megfontolásokból kitűnt, hogy : 1. A sziszeki duzzasztónál bizonyos, bár ritkábban előforduló esetekben, a szabályozónyílás nem elegendő az érkező víz lebocsátására. 2. A Nussdorf melletti gát széles táblatámasztó tartóinak felforgatása alkalmával tapasztaltaknál fogva itt még inkább várható az, hogy felállítás és lefektetés közben, amidőn a nyílás egy része már, illetve még el van zárva, az utolsó baknál keletkező igen erős vízfolyás nagy, rézsútosan támadó erejével az ez ellen eléggé nem merevíthető bak eltorzulását, sőt rezegtető lökéseivel csaptörést is okozhat, de minden esetre a bakok felemeléséhez szüséges erőt lényegesen emeli. Ez ismét a mozgató szerkezet nagyobb áttételét követeli annyira, hogy a külön táblák hiányából eredő időnyereség egy része ismét elvész.